Saját elnevezésük: vaďďa, vaďďalain. A vótok neve a legelfogadottabb elmélet alapján egy ’ék’ jelentésű szóból származik. Az elképzelés szerint a népcsoport tagjai vagy a hitvilágukból eredően, vagy a csatákban való megkülönböztetésül ék alakú foltot viseltek a ruhájukon. Ez az etimológia nem szokatlan, a lappok elnevezése a skandináv nyelvekben ugyancsak ’folt’ jelentésű.
Újabb elképzelés szerint a népnév talán a balti vākiā ’nyugaton lévő ország’ szóra vezethető vissza (vö. Németország megnevezése lettül Vācija, litvánul Vókia).
A vótok magyar elnevezése az orosz водь [vogy] névalakból származik.
Egykor lényegesen nagyobb területen éltek, mint ma. A Narva folyótól keletre északon a Ladoga-tóig, délen Novgorod városáig ismeretesek voltak. A középkori novgorodi közigazgatás a fejedelemséget öt egységre osztotta fel, és a Vogyszkaja Pjatyina nemcsak a mai Ingermanlandot, hanem a Ladoga vidékét, valamint az attól északabbra húzódó területeket is magában foglalta. A két nézet, amely szerint a vótok vagy keletebbre húzódott észt törzsek, vagy pedig a vótföldi ősnépek keveredéséből kialakult önálló nemzetiség utódai, egymással akár össze is egyeztethető.
A finnségi nyelvek körében egymás kölcsönös érthetősége ténylegesen nagyfokú, a számottevőbb nyelvtani, alaktani és szókincsbeli eltérések esetén azonban indokolt ezek önálló nyelvként való kezelése, főleg akkor, ha ennek tudata az adott népcsoportban is erős. Márpedig a vótok – pontosabban élő és közülük többen nyelvük visszatanulására készülő leszármazottaik – magukat önálló finnugor népnek tekintik nemcsak etnológiai, hanem nyelvi szempontból is.
Nyugati (észt) és keleti (inkeri finn) szomszédaiktól vallásilag is elkülönülnek, mert míg azok evangélikusok, a vótok pravoszlávok, akiknek a hitvilágban a legfontosabb szerep a szent forrásoknak jutott már a kereszténység felvétele előtt is, így az erdei források máig élő tiszteletében a természetvallás és a pravoszlávia keveredik, ezzel is színezve identitásukat.
Előzőek alapján ebben a kötetben a vót nyelv teljesen önálló balti finn nyelvként jelenik meg. A kis balti finn (finnségi) nyelvek között egyébként a vót is azok közé tartozik, amelynek önállóságát gyakorlatilag nem vonják kétségbe, ellentétben több társáéval, a finn, a karél és az észt nyelvek nyelvváltozataiéval. Habár Bereczki Gábor szerint a még élő nyelvhasználók voltaképpen egy vótos izsor nyelvjárást beszélnek, vagyis nem is igazi vótok. E tekintetben számomra elfogadhatóbb az izsoros vót nyelvjárás gondolata.