Népdalok

(Szöveg: Szabó László: Vót szövegek Mati faluból. in: Nyelvtudományi Közlemények 63. 1961. 111-127. – Saját fordítás)

Ai siä tara minu tara...

ai siä tara minu tara
mihee siä nii tšiireessi elkkoa viskaad
ai siä minu kalliz kui kaugaz mene
kõikkiika siä prostid
a minuka aina suuttuud
elä suuttu elä rääge
parõp anna suut
lentii anõ üli järve
tilkutti siivessä tšünää
mille eb õõ žääli siiveä
a on žääli tšünää
mille eb õõ žääli izä i emä
a on žääli ilozaa pojoa

Ó te kert én kertem...

ó te kert én kertem
mért dobod le oly gyorsan virágod
ó én kedvesem utad messze járod
mindenkinek megbocsátsz
velem folyton szájaskodsz
ne szájalj ne kiabálj
inkább add ide a szád
vadlúd repült a tó felett
szárnyából egy tollat ejtett
nem sajnálom szárnyát
de sajnálom tollát
nem sajnálom apát s anyát
de sajnálok egy szép legényt

Elko minu kalliz kaukanna elko...

elko minu kalliz
kaukanna elko
a ku mille tuõb itšävä
siiz miä elästütän tšellä

Az én kedvesem ne éljen távol...

az én kedvesem
ne éljen távol
hogyha feltámad a vágyam
majd a csengettyűt megrázom

All on järvi...

all on järvi
päll on nurmi
nurme päll on petäzikko
tütterikko –
tanttsikko
üli aďďa üppelikko
üvä pojo pettelikko

Lent a tó...

lent a tó
fent a rét
rét fölött a fenyveserdő
a leány
táncot jár
kerítésen átugró ő
a jó legényt ámító ő

Tšivitšellä lööti...

tšivitšellä lööti
savvileipä söötti
mejje poika veti
ühs noorikko tuli

Kőcsengővel csengettek...

kőcsengővel csengettek
agyagkenyeret ettek
a fiunkat elvette
érkezett egy menyecske

Tuen miä suurõ teet möö...

tuen miä suurõ teet möö
tšivikaa nora vassaa
eväd tšenne naizõd tää
kui minu pojo nimi

Hosszú úton érkezem...

hosszú úton érkezem
köves lapállyal szemben
ki asszonyai tudják
az én fiam hogy hívják