Az igék alaktana

Az igék általában

Az igének két neme van: cselekvő és szenvedő. Az ige kifejezheti a cselekvés, történés és létezés módját, aspektusát, idejét, számát és személyét. Az ige módjai: a kijelentő mód, a feltételes mód, és a felszólító mód. Az ige ideje lehet: jelen idő, múlt idő és jövő idő. A vót igének két száma van: egyes szám és többes szám. Végül mindkét számban három-három személye létezik. Az ige alakja lehet egyszerű és összetett, azaz szerkezettel kifejezett is. Igeszemlélet szerint a vót igealak lehet a folyamatos és a befejezett nézőpont mellett kezdő (inchoatív) nézőpontú is. Sok finnugor rokonához hasonlóan a vótban is létezik a tagadó (és tiltó) segédige és az ezekkel alkotott összetett igei szerkezet.
A vót nyelv elvben az igék tekintetében sem ismer olyan sajátos tővégződéseket, amelyek az igét tőalakjában a névszók tőalakjától egyértelműen elhatárolnák. A szótári szócikkekben az I. infinitivusi képző azonban segít ebben a vonatkozásban. A vót igék alaktani rendszerét képező nagyobb számú ragozási típus alapját a tőváltozatok fokváltakozásból következő belső viselkedésének sokszínűsége, valamint a létező magánhangzó-harmóniából következő toldalékilleszkedés adja.

A létige és a kezdő segédige

Mint a legtöbb nyelvben, a vótban is kitüntetett szerepet kap a létige (inf: õlla).
Egyes igeaspektusok és igeidők kifejezésekor az összetett szerkezetek egyik elemét szolgáltatja, továbbá az állítmányban szereplő névszót – minden személyben (!) – „igésíti”.
A létige jelen idejű ragozási sora:
 

miäõõn(én) ’vagyok’
siäõõd(te) ’vagy’
tämäon(ő) ’van’
müüõõmmõ(mi) ’vagyunk’
tüüõõttõ(ti) ’vagytok’
nämäõlla(ők) ’vannak’

 
A létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:
 

miäõlin(én) ’voltam’
siäõlid(te) ’voltál’
tämäõli(ő) ’volt’
müüõlimmõ(mi) ’voltunk’
tüüõlittõ(ti) ’voltatok’
nämäõlti(ők) ’voltak’

 
A magyar nyelvhez hasonlóan – amelyben a ’van’ és ’volt’ alakok ragozási sorát a jövő idő kifejezésére másik ige (’lesz’) ragozási sora követi – a vótban a jelen és múlt időben használatos õlla ige helyét a jövő idejű jelentés kifejezésére a liďďa ige veszi át, amely az õlla igéhez hasonlóan kettős szerepű. Ennek megfelelően a létige jövő idejű ragozási sora:
 

miäleenen(én) ’leszek’
siäleened(te) ’leszel’
tämäleeneb(ő) ’lesz’
müüleenemmä(mi) ’leszünk’
tüüleenettä(ti) ’lesztek’
nämäleeneväd(ők) ’lesznek’

 
A liďďa ige egyben az összetett alakú jövő idő segédigéje is, ebben a szerepében megfelel a magyar ’fog’-nak. Segédigeként azonban kissé eltérő a ragozási sora, kiesik az egyszerű jövő idejű alakokhoz képest a tővégi -ne- többletszótag:
 

miäleen(én) ’fogok’
siäleed(te) ’fogsz’
tämäleeb(ő) ’fog’
müüleemmä(mi) ’fogunk’
tüüleettä(ti) ’fogtok’
nämäleeväd(ők) ’fognak’

 
A vót nyelv segédige révén hozza létre a kezdő (inchoatív) igeszemlélet különféle alakjait is.
 
A jelen és a múlt idejű összetett alakok kifejezésében a nõisa ’kezd, elkezd’ ige vesz részt segédigeként.
 
(Ebben a szerepében azonban eltérő ragozású az infinitivusában azonos alakú, folyamatos szemléletű ’hozzáfog vmihez, nekifog vminek; felemelkedik’ jelentést hordozó cselekvő igéhez képest: tämä nõizõb ’ő nekilát, felkel’ – de: tämä nõõb ’ő kezd’).
 
A kezdő (inchoatív) igeszemlélet felvételét az igeragozásba az is indokolja, hogy ennek a segédigének az összetett igealakban sajátos igenévi kiegészítése van.
 
A kezdő–folyamatos–befejezett hármas szemléletűséget érzékelteti a következő példa:
 
nõizin lukõma  ’olvasni kezdett (belekezdett az olvasásba)’ ¦ kezdő
lutši ’olvasott (az idejét olvasással töltötte)’¦ folyamatos
on lukõnnud ’olvasott (de az olvasást már be is végezte)’ ¦ befejezett
 
A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:
 

miänõõn(én) ’kezdek’
siänõõd(te) ’kezdesz’
tämänõõb(ő) ’kezd’
müünõõmmõ(mi) ’kezdünk’
tüünõõttõ(ti) ’kezdetek’
nämänõisa(ők) ’kezdenek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:
 

miänõizin(én) ’kezdtem’
siänõizid(te) ’kezdtél’
tämänõisi(ő) ’kezdett’
müünõizimmõ(mi) ’kezdtünk’
tüünõizittõ(ti) ’kezdtetek’
nämänõisti(ők) ’kezdtek’

 

A cselekvő ige egyszerű alakjai

Az igemódot jelölő toldalékok feltételes módban: -iz, -izi. Az igemódot jelölő toldalékok a felszólító módban pedig (a jelöletlen egyes szám 1. és 2., illetve többes szám 1. személyű alakokat kivéve) -go, -ko, -ga, -ka. A múlt idő jele: -i.
 
A vót igék módbeli és időbeli személyragjai:
 
Kijelentő mód: jelen idő

Sg.      1.-n
            2.-d
            3.-b
Plur.    1.-mmõ, -mmä
            2.-ttõ, -ttä
            3.(t)-a, (t)-ä

 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg.      1.-i-n
            2.-i-d
            3.-i, -Ø
Plur.    1.-i-mma, -i-mmä
            2.-i-tta, -i-ttä 
            3.(tt)-i

 
Feltételes mód

Sg.      1.-izi-n
            2.-izi-d
            3.-iz
Plur.    1.-izi-mmõ, -izi-mmä
            2.-izi-ttõ, -izi-ttä
            3.(tta)-iz, (ttä)-iz

 
Felszólító mód

Sg.      1.(la ...) -n
            2.
            3.-go, -ko
Plur.    1.(la ...) -mmõ, -mmä
            2.-ga, -ka
            3.-go-d, -ko-d

 
 
A lukõa ’olvas’ ige ragozása ezek alapján a következő:
 
Kijelentő mód: jelen idő

Sg.      1.lugõn’olvasok’
            2.lugõd’olvasol’
            3.lugõb’olvas’
Plur.    1.lugõmmõ’olvasunk’
            2.lugõttõ’olvastok’
            3.lugõta’olvasnak’

 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg.      1.luďin’olvastam’
            2.luďid’olvastál’
            3.lutši’olvasott’
Plur.    1.luďimmõ’olvastunk’
            2.luďittõ’olvastatok’
            3.lugõtti’olvastak’

 
Feltételes mód

Sg.      1.lukõizin’olvasnék’
            2.lukõizid’olvasnál’
            3.lukõiz’olvasna’
Plur.    1.lukõizimmõ’olvasnánk’
            2.lukõizittõ’olvasnátok’
            3.lugõttaiz’olvasnának’

 
Felszólító mód

Sg.      1.la lugõn’olvassak’
            2.lugõ’olvass(ál)’
            3.lukõgo’olvasson’
Plur.    1.la lugõmmõ’olvassunk’
            2.lukõga’olvassatok’
            3.lukõgod’olvassanak’

A cselekvő ige összetett alakjai

A vót nyelv összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú 2. és 3. múlt időt (1. egyszerű alakú múlt idő = imperfectum, 2. összetett alakú múlt idő = perfectum, 3. összetett alakú múlt idő = plusquamperfectum).
Ugyancsak összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú jövő időt, valamint az úgy nevezett kezdő (inchoatív) igeállapotot jelen és múlt időben is.
A 2. és 3. múlt idő, valamint az jövő idő összetett alakjaiban a segédige szerepét a létige három idejű változatai töltik be, a további összetett alakok képzésében a kezdő segédigét használja a vót.
A kijelentő mód 2. és 3. múlt idejében, valamint a jövő idejében a befejezett melléknévi igenév (participium perfectum) használatos.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel     

Sg.      1.õõnlukõnnud’olvasék vala’
            2.õõdlukõnnud’olvasál vala’
            3.onlukõnnud’olvasa vala’
Plur.    1.õõmmõlukõnnud’olvasánk vala’
            2.õõttõlukõnnud’olvasátok vala’
            3.õllalugõttu’olvasának vala’

 
Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel     

Sg.      1.õlinlukõnnud’olvastam volt’
            2.õlidlukõnnud’olvastál volt’
            3.õlilukõnnud’olvasott volt’
Plur.    1.õlimmõlukõnnud’olvastunk volt’
            2.õlittõlukõnnud’olvastatok volt’
            3.õltilugõttu’olvastak volt’

 
Kijelentő mód: jövő idő

Sg.      1.leenlukõnnud’olvasni fogok’
            2.leedlukõnnud’olvasni fogsz’
            3.leeblukõnnud’olvasni fog’
Plur.    1.leemmälukõnnud’olvasni fogunk’
            2.leettälukõnnud’olvasni fogtok’
            3.leevädlugõttu’olvasni fognak’

 
A kezdő (inchoatív) igeállapot összetett igealakjainak kifejezésekor a vót nyelv sajátos igeneves szerkezetet használ: a II. infinitivust kapcsolja a segédigéhez.
 
Kijelentő mód, kezdő: jelen idő

Sg.      1.nõõnlukõma’olvasni kezdek’
            2.nõõdlukõma’olvasni kezdesz’
            3.nõõblukõma’olvasni kezd’
Plur.    1.nõõmmõlukõma’olvasni kezdünk’
            2.nõõttõlukõma’olvasni kezdetek’
            3.nõisalukõma’olvasni kezdenek’

 
Kijelentő mód, kezdő: múlt idő

Sg.      1.nõizinlukõma’olvasni kezdtem’
            2.nõizidlukõma’olvasni kezdtél’
            3.nõisilukõma’olvasni kezdett’
Plur.    1.nõizimmõlukõma’olvasni kezdtünk’
            2.nõizittõlukõma’olvasni kezdtetek’
            3.nõistilukõma’olvasni kezdtek’

A „szenvedő” ige alakjai

A Csernyavszkij nyelvtanában szenvedőként definiált formának csak a 3. személyekben vannak az egyes vagy többes számtól függetlenül azonos alakjai. Ezeknek a toldalékai:
 
Kijelentő mód: jelen idő
Sg./Plur.  3. személy  -ta, -tä, -a, -ä
 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur.  3. személy  -tti
 
Feltételes mód
Sg./Plur.  3. személy  -ttaiz, -ttäiz
 
Felszólító mód
Sg./Plur.  3. személy  -ttago, -ttägo
 
Az ennek megfelelő toldalékolás a lukõa ’olvas’ példaigénk esetében az alábbi:
 
Kijelentő mód:  jelen idő 
Sg./Plur.  3. személy  lugõta  ’olvastatik’  –  ’olvastatnak’
 
Kijelentő mód:  1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur.  3. személy  lugõtti  ’olvastatott’  –  ’olvastattak’
 
Feltételes mód
Sg./Plur.  3. személy  lugõttaiz  ’olvastatna’  –  ’olvastatnának’
 
Felszólító mód
Sg./Plur.  3. személy  lugõttago  ’olvastasson’  –  ’olvastassanak’
 
(Megjegyzés: A leíró nyelvtanok tekintélyes része ezeket az alakokat nem szenvedőnek tekinti, hanem a cselekvő ragozási soron belül személytelen, imperszonálisz formaként kezeli. Ezt voltaképpen indokolja is ennek a formának a kizárólagos harmadik személyűsége. Hozzám ez a felfogás áll közelebb.)
 
A „szenvedő” ige összetett alakjainál is csak 3. személyű létezik, de az egyes és a többes számú más.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő  (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel 
Sg.  3. személy  on lugõttu  ’olvastatik vala’
Plur.  3. személy  õlla lugõttu   ’olvastatnak vala’
 
Feltételes mód: 2. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
Sg.  3. személy  õlõiz lugõttu  ’olvastatott volna’
Plur.  3. személy  õlõttaiz  lugõttu  ’olvastattak volna’

A tagadó és tiltó segédige

A tagadó segédigének nem létezik infinitivusa, de mindkét szám valamennyi személyében van megfelelő alakja, amely az igeidőtől független.
Ugyanakkor egyes szám és többes szám 2. és 3. személyben létezik felszólító – ezáltal tiltó – egyszerű alakja is. Az 1. személyekben a tiltó alakot a vót nyelv segédszócskával alkotja.
 
Tagadó alak:  ’nem ...’

Sg.      1.en
           2.ed
           3.eb
Plur.    1.emmä
           2.että
           3.eväd

 
Tiltó alak:  ’ne ...’

Sg.      1.la en
           2.elä
           3.elko
Plur.    1.la emmä
           2.elka
           3.elkod

A tagadott létige és kezdő segédige

A tagadott létige jelen idejű ragozási sora:
 

miäenõõ’én nem vagyok’
siäedõõ’te nem vagy’
tämäebõõ’ő nincs / ő nem...’
müüemmäõõ’mi nem vagyunk’
tüüettäõõ’ti nem vagytok’
nämäevädõõ’ők nincsenek / ők nem...’

 
A tagadott létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:
 

miäenõllud’én nem voltam’
siäedõllud’te nem voltál’
tämäebõllud’ő nem volt’
müüemmäõllud’mi nem voltunk’
tüüettäõllud’ti nem voltatok’
nämäevädõllud’ők nem voltak’

 
A tagadott létige jövő idejű ragozási sora (a lesz’ és a ’fog’ jelentésben azonos alakú):
 

miäenlee’én nem leszek’
siäedlee’te nem leszel’
tämäeblee’ő nem lesz’
müüemmälee’mi nem leszünk’
tüüettälee’ti nem lesztek’
nämäevädlee’ők nem lesznek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:
 

miäennõõ’én nem kezdek’
siäednõõ’te nem kezdesz’
tämäebnõõ’ő nem kezd’
müüemmänõõ’mi nem kezdünk’
tüüettänõõ’ti nem kezdetek’
nämäevädnõõ’ők nem kezdenek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:
 

miäennõiznud ’én nem kezdtem’
siäednõiznud ’te nem kezdtél’
tämäebnõiznud ’ő nem kezdett’
müüemmänõiznud ’mi nem kezdtünk’
tüüettänõiznud ’ti nem kezdtetek’
nämäevädnõistu  ’ők nem kezdtek’

Az ige tagadott alakjai

A kijelentő módú egyszerű alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig

  • vagy toldaléktalan tőalakú (a jelen idő ragozási sorában);
  • vagy melléknévi igenévi alakú (az 1. múlt idő ragozási sorában);
  • vagy igemódbeli alakú (a feltételes és felszólító ragozásnál).

 
Kijelentő mód: jelen idő
 

Sg.      1.enlugõ’nem olvasok’
           2.edlugõ’nem olvasol’
           3.eblugõ’nem olvas’
Plur.    1.emmälugõ’nem olvasunk’
           2.ettälugõ’nem olvastok’
           3.evädlugõ’nem olvasnak’

 
Kijelentő mód : 1. múlt idő (folyamatos)
 

Sg.      1.enlukõnnud’nem olvastam’
           2.edlukõnnud’nem olvastál’
           3.eblukõnnud’nem olvasott’
Plur.    1.emmälukõnnud’nem olvastunk’
           2.ettälukõnnud’nem olvastatok’
           3.evädlugõttu’nem olvastak’

 
Feltételes mód
 

Sg.      1.enlukõiz’nem olvasnék’
           2.edlukõiz’nem olvasnál’
           3.eblukõiz’nem olvasna’
Plur.    1.emmälukõiz’nem olvasnánk’
           2.ettälukõiz’nem olvasnátok’
           3.evädlugõttaiz’nem olvasnának’

 
Felszólító mód
 

Sg.      1.la enlugõ’ne olvassak’
           2.elälugõ’ne olvass’
           3.elkolukõgo’ne olvasson’
Plur.    1.la emmälugõ’ne olvassunk’
           2.elkalukõga’ne olvassatok’
           3.elkodlukõgod’ne olvassanak’

 
 
Az összetett igei alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig változatlanul a már felvett igenévi alakjában szerepel, az összetett alak segédigéje (a létige vagy a kezdő segédige) pedig szintén megfelelő igenévi alakot ölt, azaz ezekben az igei szerkezetekben a segédigét két igenévi alak is követi a ragozási sorban.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő  (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel 
 

Sg.      1.enõlõlukõnnud’nem olvasék vala’
           2.edõlõlukõnnud’nem olvasál vala’
           3.ebõlõlukõnnud’nem olvasa vala’
Plur.    1.emmäõlõlukõnnud’nem olvasánk vala’
           2.ettäõlõlukõnnud’nem olvasátok vala’
           3.evädõlõlugõttu’nem olvasának vala’

 
Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
 

Sg.      1.enõllud  lukõnnud’nem olvastam volt’
           2.edõllud  lukõnnud’nem olvastál volt’
           3.ebõllud  lukõnnud’nem olvasott volt’
Plur.    1.emmäõllud  lukõnnud’nem olvastunk volt’
           2.ettäõllud  lukõnnud’nem olvastatok volt’
           3.evädõltu lugõttu’nem olvastak volt’

 
Kijelentő mód: jövő idő
 

Sg.      1.enlee lukõnnud’nem fogok olvasni’
           2.edlee lukõnnud’nem fogsz olvasni’
           3.eblee lukõnnud’nem fog olvasni’
Plur.    1.emmälee lukõnnud’nem fogunk olvasni’
           2.ettälee lukõnnud’nem fogtok olvasni’
           3.evädlee lugõttu’nem fognak olvasni’

 
Kijelentő mód, kezdő: jelen idő
 

Sg.      1.ennõõlukõma’nem kezdek olvasni’
           2.ednõõlukõma’nem kezdesz olvasni’
           3.ebnõõlukõma’nem kezd olvasni’
Plur.    1.emmänõõlukõma’nem kezdünk olvasni’
           2.ettänõõlukõma’nem kezdetek olvasni’
           3.evädnõõlukõma’nem kezdenek olvasni’

                                                                      
Kijelentő mód, kezdő: múlt idő
 

Sg.      1.ennõiznudlukõma’nem kezdtem olvasni’
           2.ednõiznudlukõma’nem kezdtél olvasni’
           3.ebnõiznudlukõma’nem kezdett olvasni’
Plur.    1.emmänõiznudlukõma’nem kezdtünk olvasni’
           2.ettänõiznudlukõma’nem kezdtetek olvasni’
           3.evädnõistulukõma’nem kezdtek olvasni’

 
(Megjegyzés:
Az egyes igeragozási alakok nyelvhasználati gyakorisága eltérő, a köznyelvi használat rendszere egyszerűsödést mutat.)

Az ige ragozási típusai

A vót igék zömének többtövűsége, a változatos toldalékolás és a toldalékok többségének illeszkedő rendszere miatt az igeragozási típusok száma nagy.
Az igéknek az igeragozási fajták közötti megoszlása nem egyenletes, vannak igen népes csoportok és alig néhány tagúak is.
Az egyes igeragozási típusok többé-kevésbé – olykori kivételekkel – az I. infinitivus végződése szerint csoportosíthatók. Ezen kívül más-más csoportba sorolhatja az igét az alaptőnek a tővég előtti szótagja is.
Az egyes típusokat az igék I. és II. infinitivusa, valamint a cselekvő kijelentő módbeli jelen idejű és 1. múlt idejű egyes szám 3. személyű alakjai írják le.
A további lehetséges toldalékolású igealakok kikövetkeztethetők a példaigének az előzőekben részletezett teljes ragozási sorai alapján.
 
I. igeragozás

saavva            ’kap’saamasaabsai
juvva ’iszik’joomajoobjõi
müvvä ’árul’müümämüübmüvvi
lüvvä ’üt’löömälööblei
jäävvä ’marad’jäämäjääbjäi
võďďa ’tud, képes’võimavõibvõiz
viďďä ’elhoz, elvisz’veemäveebvei

 
II. igeragozás

kuttsua ’hív’kuttsumakutsubkuttsu
tšüsüä ’kérdez’tšüsümätšüzübtšüsü
tõhtia ’enged’tõhtimatõhibtõhti

 
III. igeragozás

alkaa ’elkezd’alkamaalgabalkõ
takua ’ver’takomatagobtakõ

 
IV. igeragozás

õssaa ’vásárol’õssamaõsabõssi
lukõa ’olvas’lukõmalugõblutši (tš/ď)

 
V. igeragozás

murtua ’összetörik’murtuumamurtuubmurtu
väntüä ’forog’väntüümäväntüübväntü

                                                          
VI. igeragozás

laulahtaa ’elénekel’laulahtaamalaulahtaablaulahtii
lentää ’repül’lentäämälentääblentii

 
VII. igeragozás

laskõuta ’leereszkedik’laskõumalaskõublaskõuz
eittäütä ’ijedezik’eittäümäeittäübeittäüz

 
VIII. igeragozás

imetellä ’csodálkozik’imetteemäimetteebimetteli
jutõlla ’beszél’juttõõmajuttõõbjuttõli
bõrisa ’dörög’bõrizõmabõrizõbbõrisi
pesä ’mos’pesemäpezebpesi

 
IX. igeragozás

mäšetä ’kever’mäššäämämäššääbmäššäz
pöllütä ’porol’pöllüämäpöllüäbpöllüz
tšiuzõta ’kínoz’tšiusaamatšiusaabtšiusaz

 
X. igeragozás

apata ’megsavanyodik’appanõmaappanõbappani
eetä ’előrehalad’etenemäetenebeteni

 

A főnévi igenevek

A vótban kétféle főnévi igenév létezik.
Az I. infinitivus alapalakjában a voltaképpeni főnévi igenév.
Ezt az I. infinitivust pédául az ’akar, szeret, óhajt, kell, muszáj’ stb. jelentésű igéknek a tárgyaként használja a vót nyelv.
Az I. infinitivus toldaléka:
-taa, -tää, -ta, -tä, -a, -ä, -õ 
Példaigénk esetében: lukõa ’olvasni’
Példa a használatra: tahtoman lukõa ’olvasni akarok’
 
Az I. infinitivusnak létezik egy tovább toldalékolt alakja is, amely magyarra leginkább határozói igenévvel fordítható.
Ennek a ragozott alaknak a toldaléka:
-az, -äz, -õz, -ez, -oz, -uz, -üz, -iz, -tõz, -tez 
Példaigénk esetében: lukõõz ’olvasva, olvasván’
 
A II. infinitivus az alapalakjával legtöbbször segédigéhez kapcsolódik.
A II. infinitivus toldaléka:
-ma(a), -mä(ä)
Példaigénk esetében: lukõma ’olvasni’
Példa a használatra: nõõb lukõma ’olvasni kezd’
 
A II. infinitivus tovább toldalékolt alakja voltaképpen (abessivusi) határozói alak.
Ennek az alaknak a toldaléka:
-matta, -mättä
Példaigénk esetében: lukõmatta ’olvasatlanul’

A melléknévi igenevek

Az igeragozásban is szerepet játszó befejezett melléknévi igenévnek (participium perfectum) két fajtája van a vót nyelvben, létezik egy cselekvő és egy szenvedő melléknévi igenév.
Ez a vót melléknévi igenévpár gyakorlatilag teljesen megfelel a magyar -t/-ott/-ett/-ött képzős múlt idejű (befejezett) melléknévi igenévnek. A nyelvi rendszeren belüli szerepe is lehet hasonló (melléknévi).
Leggyakrabban az összetett igealakok létrehozásában fordul elő.
 
A cselekvő befejezett melléknévi igenév képzője:
-nnud, -nnüd, -nud, -nüd
Példaigénk esetében: lukõnnud ’olvasott (amit olvastak)’
 
A szenvedő befejezett melléknévi igenév képzője:
-ttu, -ttü
Példaigénk esetében: lugõttu ’olvasott (ami olvastatott)’
 
Több összetett igeszerkezet esetében, amelyeket a vót nyelv a befejezett melléknévi igenevekkel hoz létre, egy ragozási soron belül a cselekvő változatot helyenként a szenvedő változat váltja fel.