Az igék alaktana | Vót mozaik

Az igék általában

Az igének két neme van: cselekvő és szenvedő. Az ige kifejezheti a cselekvés, történés és létezés módját, aspektusát, idejét, számát és személyét. Az ige módjai: a kijelentő mód, a feltételes mód, és a felszólító mód. Az ige ideje lehet: jelen idő, múlt idő és jövő idő. A vót igének két száma van: egyes szám és többes szám. Végül mindkét számban három-három személye létezik. Az ige alakja lehet egyszerű és összetett, azaz szerkezettel kifejezett is. Igeszemlélet szerint a vót igealak lehet a folyamatos és a befejezett nézőpont mellett kezdő (inchoatív) nézőpontú is. Sok finnugor rokonához hasonlóan a vótban is létezik a tagadó (és tiltó) segédige és az ezekkel alkotott összetett igei szerkezet.
A vót nyelv elvben az igék tekintetében sem ismer olyan sajátos tővégződéseket, amelyek az igét tőalakjában a névszók tőalakjától egyértelműen elhatárolnák. A szótári szócikkekben az I. infinitivusi képző azonban segít ebben a vonatkozásban. A vót igék alaktani rendszerét képező nagyobb számú ragozási típus alapját a tőváltozatok fokváltakozásból következő belső viselkedésének sokszínűsége, valamint a létező magánhangzó-harmóniából következő toldalékilleszkedés adja.

A létige és a kezdő segédige

Mint a legtöbb nyelvben, a vótban is kitüntetett szerepet kap a létige (inf: õlla).
Egyes igeaspektusok és igeidők kifejezésekor az összetett szerkezetek egyik elemét szolgáltatja, továbbá az állítmányban szereplő névszót – minden személyben (!) – „igésíti”.
A létige jelen idejű ragozási sora:

miä	õõn	(én) ’vagyok’
siä	õõd	(te) ’vagy’
tämä	on	(ő) ’van’
müü	õõmmõ	(mi) ’vagyunk’
tüü	õõttõ	(ti) ’vagytok’
nämä	õlla	(ők) ’vannak’

A létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:

miä	õlin	(én) ’voltam’
siä	õlid	(te) ’voltál’
tämä	õli	(ő) ’volt’
müü	õlimmõ	(mi) ’voltunk’
tüü	õlittõ	(ti) ’voltatok’
nämä	õlti	(ők) ’voltak’

A magyar nyelvhez hasonlóan – amelyben a ’van’ és ’volt’ alakok ragozási sorát a jövő idő kifejezésére másik ige (’lesz’) ragozási sora követi – a vótban a jelen és múlt időben használatos õlla ige helyét a jövő idejű jelentés kifejezésére a liďďa ige veszi át, amely az õlla igéhez hasonlóan kettős szerepű. Ennek megfelelően a létige jövő idejű ragozási sora:

miä	leenen	(én) ’leszek’
siä	leened	(te) ’leszel’
tämä	leeneb	(ő) ’lesz’
müü	leenemmä	(mi) ’leszünk’
tüü	leenettä	(ti) ’lesztek’
nämä	leeneväd	(ők) ’lesznek’

A liďďa ige egyben az összetett alakú jövő idő segédigéje is, ebben a szerepében megfelel a magyar ’fog’-nak. Segédigeként azonban kissé eltérő a ragozási sora, kiesik az egyszerű jövő idejű alakokhoz képest a tővégi -ne- többletszótag:

miä	leen	(én) ’fogok’
siä	leed	(te) ’fogsz’
tämä	leeb	(ő) ’fog’
müü	leemmä	(mi) ’fogunk’
tüü	leettä	(ti) ’fogtok’
nämä	leeväd	(ők) ’fognak’

A vót nyelv segédige révén hozza létre a kezdő (inchoatív) igeszemlélet különféle alakjait is.

A jelen és a múlt idejű összetett alakok kifejezésében a nõisa ’kezd, elkezd’ ige vesz részt segédigeként.

(Ebben a szerepében azonban eltérő ragozású az infinitivusában azonos alakú, folyamatos szemléletű ’hozzáfog vmihez, nekifog vminek; felemelkedik’ jelentést hordozó cselekvő igéhez képest: tämä nõizõb ’ő nekilát, felkel’ – de: tämä nõõb ’ő kezd’).

A kezdő (inchoatív) igeszemlélet felvételét az igeragozásba az is indokolja, hogy ennek a segédigének az összetett igealakban sajátos igenévi kiegészítése van.

A kezdő–folyamatos–befejezett hármas szemléletűséget érzékelteti a következő példa:

nõizin lukõma ’olvasni kezdett (belekezdett az olvasásba)’ ¦ kezdő
lutši ’olvasott (az idejét olvasással töltötte)’¦ folyamatos
on lukõnnud ’olvasott (de az olvasást már be is végezte)’ ¦ befejezett

A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:

miä	nõõn	(én) ’kezdek’
siä	nõõd	(te) ’kezdesz’
tämä	nõõb	(ő) ’kezd’
müü	nõõmmõ	(mi) ’kezdünk’
tüü	nõõttõ	(ti) ’kezdetek’
nämä	nõisa	(ők) ’kezdenek’

A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:

miä	nõizin	(én) ’kezdtem’
siä	nõizid	(te) ’kezdtél’
tämä	nõisi	(ő) ’kezdett’
müü	nõizimmõ	(mi) ’kezdtünk’
tüü	nõizittõ	(ti) ’kezdtetek’
nämä	nõisti	(ők) ’kezdtek’

A cselekvő ige egyszerű alakjai

Az igemódot jelölő toldalékok feltételes módban: -iz, -izi. Az igemódot jelölő toldalékok a felszólító módban pedig (a jelöletlen egyes szám 1. és 2., illetve többes szám 1. személyű alakokat kivéve) -go, -ko, -ga, -ka. A múlt idő jele: -i.

A vót igék módbeli és időbeli személyragjai:

Kijelentő mód: jelen idő

Sg. 1.	-n
2.	-d
3.	-b
Plur. 1.	-mmõ, -mmä
2.	-ttõ, -ttä
3.	(t)-a, (t)-ä

Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg. 1.	-i-n
2.	-i-d
3.	-i, -Ø
Plur. 1.	-i-mma, -i-mmä
2.	-i-tta, -i-ttä
3.	(tt)-i

Feltételes mód

Sg. 1.	-izi-n
2.	-izi-d
3.	-iz
Plur. 1.	-izi-mmõ, -izi-mmä
2.	-izi-ttõ, -izi-ttä
3.	(tta)-iz, (ttä)-iz

Felszólító mód

Sg. 1.	(la ...) -n
2.	-Ø
3.	-go, -ko
Plur. 1.	(la ...) -mmõ, -mmä
2.	-ga, -ka
3.	-go-d, -ko-d

A lukõa ’olvas’ ige ragozása ezek alapján a következő:

Kijelentő mód: jelen idő

Sg. 1.	lugõn	’olvasok’
2.	lugõd	’olvasol’
3.	lugõb	’olvas’
Plur. 1.	lugõmmõ	’olvasunk’
2.	lugõttõ	’olvastok’
3.	lugõta	’olvasnak’

Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg. 1.	luďin	’olvastam’
2.	luďid	’olvastál’
3.	lutši	’olvasott’
Plur. 1.	luďimmõ	’olvastunk’
2.	luďittõ	’olvastatok’
3.	lugõtti	’olvastak’

Feltételes mód

Sg. 1.	lukõizin	’olvasnék’
2.	lukõizid	’olvasnál’
3.	lukõiz	’olvasna’
Plur. 1.	lukõizimmõ	’olvasnánk’
2.	lukõizittõ	’olvasnátok’
3.	lugõttaiz	’olvasnának’

Felszólító mód

Sg. 1.	la lugõn	’olvassak’
2.	lugõ	’olvass(ál)’
3.	lukõgo	’olvasson’
Plur. 1.	la lugõmmõ	’olvassunk’
2.	lukõga	’olvassatok’
3.	lukõgod	’olvassanak’

A cselekvő ige összetett alakjai

A vót nyelv összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú 2. és 3. múlt időt (1. egyszerű alakú múlt idő = imperfectum, 2. összetett alakú múlt idő = perfectum, 3. összetett alakú múlt idő = plusquamperfectum).
Ugyancsak összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú jövő időt, valamint az úgy nevezett kezdő (inchoatív) igeállapotot jelen és múlt időben is.
A 2. és 3. múlt idő, valamint az jövő idő összetett alakjaiban a segédige szerepét a létige három idejű változatai töltik be, a további összetett alakok képzésében a kezdő segédigét használja a vót.
A kijelentő mód 2. és 3. múlt idejében, valamint a jövő idejében a befejezett melléknévi igenév (participium perfectum) használatos.

Kijelentő mód: 2. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel

Sg. 1.	õõn	lukõnnud	’olvasék vala’
2.	õõd	lukõnnud	’olvasál vala’
3.	on	lukõnnud	’olvasa vala’
Plur. 1.	õõmmõ	lukõnnud	’olvasánk vala’
2.	õõttõ	lukõnnud	’olvasátok vala’
3.	õlla	lugõttu	’olvasának vala’

Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel

Sg. 1.	õlin	lukõnnud	’olvastam volt’
2.	õlid	lukõnnud	’olvastál volt’
3.	õli	lukõnnud	’olvasott volt’
Plur. 1.	õlimmõ	lukõnnud	’olvastunk volt’
2.	õlittõ	lukõnnud	’olvastatok volt’
3.	õlti	lugõttu	’olvastak volt’

Kijelentő mód: jövő idő

Sg. 1.	leen	lukõnnud	’olvasni fogok’
2.	leed	lukõnnud	’olvasni fogsz’
3.	leeb	lukõnnud	’olvasni fog’
Plur. 1.	leemmä	lukõnnud	’olvasni fogunk’
2.	leettä	lukõnnud	’olvasni fogtok’
3.	leeväd	lugõttu	’olvasni fognak’

A kezdő (inchoatív) igeállapot összetett igealakjainak kifejezésekor a vót nyelv sajátos igeneves szerkezetet használ: a II. infinitivust kapcsolja a segédigéhez.

Kijelentő mód, kezdő: jelen idő

Sg. 1.	nõõn	lukõma	’olvasni kezdek’
2.	nõõd	lukõma	’olvasni kezdesz’
3.	nõõb	lukõma	’olvasni kezd’
Plur. 1.	nõõmmõ	lukõma	’olvasni kezdünk’
2.	nõõttõ	lukõma	’olvasni kezdetek’
3.	nõisa	lukõma	’olvasni kezdenek’

Kijelentő mód, kezdő: múlt idő

Sg. 1.	nõizin	lukõma	’olvasni kezdtem’
2.	nõizid	lukõma	’olvasni kezdtél’
3.	nõisi	lukõma	’olvasni kezdett’
Plur. 1.	nõizimmõ	lukõma	’olvasni kezdtünk’
2.	nõizittõ	lukõma	’olvasni kezdtetek’
3.	nõisti	lukõma	’olvasni kezdtek’

A „szenvedő” ige alakjai

A Csernyavszkij nyelvtanában szenvedőként definiált formának csak a 3. személyekben vannak az egyes vagy többes számtól függetlenül azonos alakjai. Ezeknek a toldalékai:

Kijelentő mód: jelen idő
Sg./Plur. 3. személy -ta, -tä, -a, -ä

Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur. 3. személy -tti

Feltételes mód
Sg./Plur. 3. személy -ttaiz, -ttäiz

Felszólító mód
Sg./Plur. 3. személy -ttago, -ttägo

Az ennek megfelelő toldalékolás a lukõa ’olvas’ példaigénk esetében az alábbi:

Kijelentő mód: jelen idő
Sg./Plur. 3. személy lugõta ’olvastatik’ – ’olvastatnak’

Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur. 3. személy lugõtti ’olvastatott’ – ’olvastattak’

Feltételes mód
Sg./Plur. 3. személy lugõttaiz ’olvastatna’ – ’olvastatnának’

Felszólító mód
Sg./Plur. 3. személy lugõttago ’olvastasson’ – ’olvastassanak’

(Megjegyzés: A leíró nyelvtanok tekintélyes része ezeket az alakokat nem szenvedőnek tekinti, hanem a cselekvő ragozási soron belül személytelen, imperszonálisz formaként kezeli. Ezt voltaképpen indokolja is ennek a formának a kizárólagos harmadik személyűsége. Hozzám ez a felfogás áll közelebb.)

A „szenvedő” ige összetett alakjainál is csak 3. személyű létezik, de az egyes és a többes számú más.

Kijelentő mód: 2. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel
Sg. 3. személy on lugõttu ’olvastatik vala’
Plur. 3. személy õlla lugõttu ’olvastatnak vala’

Feltételes mód: 2. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel
Sg. 3. személy õlõiz lugõttu ’olvastatott volna’
Plur. 3. személy õlõttaiz lugõttu ’olvastattak volna’

A tagadó és tiltó segédige

A tagadó segédigének nem létezik infinitivusa, de mindkét szám valamennyi személyében van megfelelő alakja, amely az igeidőtől független.
Ugyanakkor egyes szám és többes szám 2. és 3. személyben létezik felszólító – ezáltal tiltó – egyszerű alakja is. Az 1. személyekben a tiltó alakot a vót nyelv segédszócskával alkotja.

Tagadó alak: ’nem ...’

Sg. 1.	en
2.	ed
3.	eb
Plur. 1.	emmä
2.	että
3.	eväd

Tiltó alak: ’ne ...’

Sg. 1.	la en
2.	elä
3.	elko
Plur. 1.	la emmä
2.	elka
3.	elkod

A tagadott létige és kezdő segédige

A tagadott létige jelen idejű ragozási sora:

miä	en	õõ	’én nem vagyok’
siä	ed	õõ	’te nem vagy’
tämä	eb	õõ	’ő nincs / ő nem...’
müü	emmä	õõ	’mi nem vagyunk’
tüü	että	õõ	’ti nem vagytok’
nämä	eväd	õõ	’ők nincsenek / ők nem...’

A tagadott létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:

miä	en	õllud	’én nem voltam’
siä	ed	õllud	’te nem voltál’
tämä	eb	õllud	’ő nem volt’
müü	emmä	õllud	’mi nem voltunk’
tüü	että	õllud	’ti nem voltatok’
nämä	eväd	õllud	’ők nem voltak’

A tagadott létige jövő idejű ragozási sora (a lesz’ és a ’fog’ jelentésben azonos alakú):

miä	en	lee	’én nem leszek’
siä	ed	lee	’te nem leszel’
tämä	eb	lee	’ő nem lesz’
müü	emmä	lee	’mi nem leszünk’
tüü	että	lee	’ti nem lesztek’
nämä	eväd	lee	’ők nem lesznek’

A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:

miä	en	nõõ	’én nem kezdek’
siä	ed	nõõ	’te nem kezdesz’
tämä	eb	nõõ	’ő nem kezd’
müü	emmä	nõõ	’mi nem kezdünk’
tüü	että	nõõ	’ti nem kezdetek’
nämä	eväd	nõõ	’ők nem kezdenek’

A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:

miä	en	nõiznud	’én nem kezdtem’
siä	ed	nõiznud	’te nem kezdtél’
tämä	eb	nõiznud	’ő nem kezdett’
müü	emmä	nõiznud	’mi nem kezdtünk’
tüü	että	nõiznud	’ti nem kezdtetek’
nämä	eväd	nõistu	’ők nem kezdtek’

Az ige tagadott alakjai

A kijelentő módú egyszerű alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig

vagy toldaléktalan tőalakú (a jelen idő ragozási sorában);
vagy melléknévi igenévi alakú (az 1. múlt idő ragozási sorában);
vagy igemódbeli alakú (a feltételes és felszólító ragozásnál).

Kijelentő mód: jelen idő

Sg. 1.	en	lugõ	’nem olvasok’
2.	ed	lugõ	’nem olvasol’
3.	eb	lugõ	’nem olvas’
Plur. 1.	emmä	lugõ	’nem olvasunk’
2.	että	lugõ	’nem olvastok’
3.	eväd	lugõ	’nem olvasnak’

Kijelentő mód : 1. múlt idő (folyamatos)

Sg. 1.	en	lukõnnud	’nem olvastam’
2.	ed	lukõnnud	’nem olvastál’
3.	eb	lukõnnud	’nem olvasott’
Plur. 1.	emmä	lukõnnud	’nem olvastunk’
2.	että	lukõnnud	’nem olvastatok’
3.	eväd	lugõttu	’nem olvastak’

Feltételes mód

Sg. 1.	en	lukõiz	’nem olvasnék’
2.	ed	lukõiz	’nem olvasnál’
3.	eb	lukõiz	’nem olvasna’
Plur. 1.	emmä	lukõiz	’nem olvasnánk’
2.	että	lukõiz	’nem olvasnátok’
3.	eväd	lugõttaiz	’nem olvasnának’

Felszólító mód

Sg. 1.	la en	lugõ	’ne olvassak’
2.	elä	lugõ	’ne olvass’
3.	elko	lukõgo	’ne olvasson’
Plur. 1.	la emmä	lugõ	’ne olvassunk’
2.	elka	lukõga	’ne olvassatok’
3.	elkod	lukõgod	’ne olvassanak’

Az összetett igei alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig változatlanul a már felvett igenévi alakjában szerepel, az összetett alak segédigéje (a létige vagy a kezdő segédige) pedig szintén megfelelő igenévi alakot ölt, azaz ezekben az igei szerkezetekben a segédigét két igenévi alak is követi a ragozási sorban.

Kijelentő mód: 2. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel

Sg. 1.	en	õlõ	lukõnnud	’nem olvasék vala’
2.	ed	õlõ	lukõnnud	’nem olvasál vala’
3.	eb	õlõ	lukõnnud	’nem olvasa vala’
Plur. 1.	emmä	õlõ	lukõnnud	’nem olvasánk vala’
2.	että	õlõ	lukõnnud	’nem olvasátok vala’
3.	eväd	õlõ	lugõttu	’nem olvasának vala’

Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett) – körülbelüli jelentéssel

Sg. 1.	en	õllud	lukõnnud	’nem olvastam volt’
2.	ed	õllud	lukõnnud	’nem olvastál volt’
3.	eb	õllud	lukõnnud	’nem olvasott volt’
Plur. 1.	emmä	õllud	lukõnnud	’nem olvastunk volt’
2.	että	õllud	lukõnnud	’nem olvastatok volt’
3.	eväd	õltu	lugõttu	’nem olvastak volt’

Kijelentő mód: jövő idő

Sg. 1.	en	lee	lukõnnud	’nem fogok olvasni’
2.	ed	lee	lukõnnud	’nem fogsz olvasni’
3.	eb	lee	lukõnnud	’nem fog olvasni’
Plur. 1.	emmä	lee	lukõnnud	’nem fogunk olvasni’
2.	että	lee	lukõnnud	’nem fogtok olvasni’
3.	eväd	lee	lugõttu	’nem fognak olvasni’

Kijelentő mód, kezdő: jelen idő

Sg. 1.	en	nõõ	lukõma	’nem kezdek olvasni’
2.	ed	nõõ	lukõma	’nem kezdesz olvasni’
3.	eb	nõõ	lukõma	’nem kezd olvasni’
Plur. 1.	emmä	nõõ	lukõma	’nem kezdünk olvasni’
2.	että	nõõ	lukõma	’nem kezdetek olvasni’
3.	eväd	nõõ	lukõma	’nem kezdenek olvasni’

Kijelentő mód, kezdő: múlt idő

Sg. 1.	en	nõiznud	lukõma	’nem kezdtem olvasni’
2.	ed	nõiznud	lukõma	’nem kezdtél olvasni’
3.	eb	nõiznud	lukõma	’nem kezdett olvasni’
Plur. 1.	emmä	nõiznud	lukõma	’nem kezdtünk olvasni’
2.	että	nõiznud	lukõma	’nem kezdtetek olvasni’
3.	eväd	nõistu	lukõma	’nem kezdtek olvasni’

(Megjegyzés:
Az egyes igeragozási alakok nyelvhasználati gyakorisága eltérő, a köznyelvi használat rendszere egyszerűsödést mutat.)

Az ige ragozási típusai

A vót igék zömének többtövűsége, a változatos toldalékolás és a toldalékok többségének illeszkedő rendszere miatt az igeragozási típusok száma nagy.
Az igéknek az igeragozási fajták közötti megoszlása nem egyenletes, vannak igen népes csoportok és alig néhány tagúak is.
Az egyes igeragozási típusok többé-kevésbé – olykori kivételekkel – az I. infinitivus végződése szerint csoportosíthatók. Ezen kívül más-más csoportba sorolhatja az igét az alaptőnek a tővég előtti szótagja is.
Az egyes típusokat az igék I. és II. infinitivusa, valamint a cselekvő kijelentő módbeli jelen idejű és 1. múlt idejű egyes szám 3. személyű alakjai írják le.
A további lehetséges toldalékolású igealakok kikövetkeztethetők a példaigének az előzőekben részletezett teljes ragozási sorai alapján.

I. igeragozás

saavva ’kap’	saama	saab	sai
juvva ’iszik’	jooma	joob	jõi
müvvä ’árul’	müümä	müüb	müvvi
lüvvä ’üt’	löömä	lööb	lei
jäävvä ’marad’	jäämä	jääb	jäi
võďďa ’tud, képes’	võima	võib	võiz
viďďä ’elhoz, elvisz’	veemä	veeb	vei

II. igeragozás

kuttsua ’hív’	kuttsuma	kutsub	kuttsu
tšüsüä ’kérdez’	tšüsümä	tšüzüb	tšüsü
tõhtia ’enged’	tõhtima	tõhib	tõhti

III. igeragozás

alkaa ’elkezd’	alkama	algab	alkõ
takua ’ver’	takoma	tagob	takõ

IV. igeragozás

õssaa ’vásárol’	õssama	õsab	õssi
lukõa ’olvas’	lukõma	lugõb	lutši (tš/ď)

V. igeragozás

murtua ’összetörik’	murtuuma	murtuub	murtu
väntüä ’forog’	väntüümä	väntüüb	väntü

VI. igeragozás

laulahtaa ’elénekel’	laulahtaama	laulahtaab	laulahtii
lentää ’repül’	lentäämä	lentääb	lentii

VII. igeragozás

laskõuta ’leereszkedik’	laskõuma	laskõub	laskõuz
eittäütä ’ijedezik’	eittäümä	eittäüb	eittäüz

VIII. igeragozás

imetellä ’csodálkozik’	imetteemä	imetteeb	imetteli
jutõlla ’beszél’	juttõõma	juttõõb	juttõli
bõrisa ’dörög’	bõrizõma	bõrizõb	bõrisi
pesä ’mos’	pesemä	pezeb	pesi

IX. igeragozás

mäšetä ’kever’	mäššäämä	mäššääb	mäššäz
pöllütä ’porol’	pöllüämä	pöllüäb	pöllüz
tšiuzõta ’kínoz’	tšiusaama	tšiusaab	tšiusaz

X. igeragozás

apata ’megsavanyodik’	appanõma	appanõb	appani
eetä ’előrehalad’	etenemä	eteneb	eteni

A főnévi igenevek

A vótban kétféle főnévi igenév létezik.
Az I. infinitivus alapalakjában a voltaképpeni főnévi igenév.
Ezt az I. infinitivust pédául az ’akar, szeret, óhajt, kell, muszáj’ stb. jelentésű igéknek a tárgyaként használja a vót nyelv.
Az I. infinitivus toldaléka:
-taa, -tää, -ta, -tä, -a, -ä, -õ
Példaigénk esetében: lukõa ’olvasni’
Példa a használatra: tahtoman lukõa ’olvasni akarok’

Az I. infinitivusnak létezik egy tovább toldalékolt alakja is, amely magyarra leginkább határozói igenévvel fordítható.
Ennek a ragozott alaknak a toldaléka:
-az, -äz, -õz, -ez, -oz, -uz, -üz, -iz, -tõz, -tez
Példaigénk esetében: lukõõz ’olvasva, olvasván’

A II. infinitivus az alapalakjával legtöbbször segédigéhez kapcsolódik.
A II. infinitivus toldaléka:
-ma(a), -mä(ä)
Példaigénk esetében: lukõma ’olvasni’
Példa a használatra: nõõb lukõma ’olvasni kezd’

A II. infinitivus tovább toldalékolt alakja voltaképpen (abessivusi) határozói alak.
Ennek az alaknak a toldaléka:
-matta, -mättä
Példaigénk esetében: lukõmatta ’olvasatlanul’

A melléknévi igenevek

Az igeragozásban is szerepet játszó befejezett melléknévi igenévnek (participium perfectum) két fajtája van a vót nyelvben, létezik egy cselekvő és egy szenvedő melléknévi igenév.
Ez a vót melléknévi igenévpár gyakorlatilag teljesen megfelel a magyar -t/-ott/-ett/-ött képzős múlt idejű (befejezett) melléknévi igenévnek. A nyelvi rendszeren belüli szerepe is lehet hasonló (melléknévi).
Leggyakrabban az összetett igealakok létrehozásában fordul elő.

A cselekvő befejezett melléknévi igenév képzője:
-nnud, -nnüd, -nud, -nüd
Példaigénk esetében: lukõnnud ’olvasott (amit olvastak)’

A szenvedő befejezett melléknévi igenév képzője:
-ttu, -ttü
Példaigénk esetében: lugõttu ’olvasott (ami olvastatott)’

Több összetett igeszerkezet esetében, amelyeket a vót nyelv a befejezett melléknévi igenevekkel hoz létre, egy ragozási soron belül a cselekvő változatot helyenként a szenvedő változat váltja fel.