A szórend
A vót mondat szórendje többé-kevésbé hasonlóképpen kötetlen, mint a többi finnségi nyelvé.
Vannak gyakoribb és szokványosabb szórendű mondatok, amelyekben a szórend kétféle lehet:
- alany + állítmány + egyéb bővítmények (SVO)
Ikolookka jõi kaivoss vettä. ’A szivárvány itta a kútból a vizet.’
- alany + egyéb bővítmények + állítmány (SOV)
Kunikõz oomnikossõ varra nõizõb ülez. ’A király reggel korán kel fel.’
Sok más nyelvhez hasonlóan a vót mondatban is gyakran (de nem kötelezően) előforduló szórend:
- a kérdőszók után (de a kérdőszó nélküli kérdésben is) a szórend megfordítása, azaz az állítmány alany elé kerülése
Kuz on kagluz? ’Hol van a gallér?’
- valamely mondatrész hangsúlyozásának esetében az azt kifejező szónak vagy szerkezetnek a mondat élére kerülése
Ümber puut nõisti tanttsima tüttäred. ’A fa körül elkezdtek táncolni a lányok.’
Az összetett igeidővel kifejezett állítmányból a ragozott létige vagy segédige áll az állítmány egyébkénti helyén, a melléknévi igenévi rész pedig a legtöbbször elkerülhet a mondat végére.
A mondaton belül, ha az állítmányt tagadjuk, akkor a tagadó segédige mindig a ragozott igei részt előzi meg, ha viszont nem az állítmányt, hanem valamely más mondatrészt tagadjuk, akkor a tagadó segédszó (eb) közvetlenül az ezt kifejező szó elé kerül.
A jelző alapesetben megelőzi a jelzett szót, választékos szövegben gyakran követheti.
Az állítmány
A vót nyelvben a magyarral ellentétben csak kétféle állítmány ismeretes:
- az egyszerű igei állítmány (az összetett igeszerkezettel kifejezett – múlt és jövő idejű, illetve tagadó és tiltó stb. – állítmányok is természetszerűen ide tartoznak);
- az összetett igei-névszói állítmány, amelynek igei tagja a létige megfelelő alakja.
A kijelentő módú, jelen idejű, harmadik személyű állítmányi szerkezetekből sem hiányozhat a létige (hasonlóan a balti finn rokonnyelvek megoldásához), ennek megfelelően a vót nyelv nem ismeri az úgy nevezett névszói állítmányt.
Ennek megfelelően:
- Tšenen õma on kase lauta? ’Kié ez az asztal?’ Szó szerint: ’Kit megillető van ez az asztal?’
- Se on pojo. ’Ez egy fiú.’ Szó szerint: ’Ez van egy fiú.’
- Ned õlla pojod. ’Ezek fiúk.’ Szó szerint: Ezek vannak fiúk.
- On kase opõn noori? ’Fiatal ez a ló?’ Szó szerint: Van ez a ló fiatal?
- Kõik on minu. ’Az egész az enyém.’ Szó szerint: Az egész van az enyém
Az alany
A vót nyelvben is megtalálható az alanytalan mondattípus ugyanúgy, mint a magyarban. A vótban is alanytalanok az időjárási vagy természeti jelentést hordozó igei állítmányok.
Pimeneb. ’Sötétedik.’
Saab. ’Esik.’
Alanytalan lehet továbbá a vót mondat a „nem lehet”, „nem szabad”, „nem kell” vagy ehhez hasonló segédigés szerkezettel kifejezett általános alanyú (személytelen) fogalmazásban.
Eb hooli. ’Nem szükséges.’
A valakiről vagy valamiről történő folyamatos elbeszélésben gyakran előfordul, hogy az indító mondatot követő többi mondatban az alany változatlansága esetén a vót a személyes névmást nem teszi ki. Előfordul ez olyankor is, amikor az 1. vagy 2. személyű személyragból az alany kikövetkeztethető.
Az egyeztetés
Több egyes számú alany kapcsolása esetén az állítmány többes számú lesz.
Eletti akka ja ukko. ’Élt egy apóka és egy anyóka.’
Szó szerint: Éltek egy apóka és egy anyóka.
A tárgy
Az accusativus akkor fejezi ki egy mondat tárgyát, ha a tárgy határozott, illetve úgynevezett teljes tárgy.
Miä avazin uhzõd. ’Kinyitottam az ajtókat.’
Miä avazin uhzõ. ’Kinyitottam az ajtót.’
Ez a forma az alaktani részben kifejtett módon egyes számban a genitivusszal, többes számban pedig a nominativusszal esik egybe.
A részelő eset (partitivus) – amely a rész egészét vagy a határozott és határozatlan mennyiségű, valamint a tagadott dolgot fejezi ki – ugyancsak lehet a mondat tárgyának egyik alaki formája, vagyis partitivus fejezi ki a tárgyat, ha a tárgy úgynevezett részleges tárgy, illetve határozatlan tárgy vagy tagadás tárgya.
Miä avazin ussa. ’Ajtót nyitottam.’
Miä en avaannud ussa. ’Nem nyitottam ki az ajtót.’
A habeo-szerkezet
Amit az ismertebb indoeurópai nyelvek az úgy nevezett „habeo” igealakkal oldanak meg, azt a nyelvtani kifejezési formát a vót nyelv a magyarral teljesen azonos módon alkotja meg (a birtokló részes esetű – nekem, neked stb. – alakjához kapcsolt ’van valamim, valamid stb.’ összetett szerkezettel).
Hasonló – egyébként finnugor hatásra kialakult – megoldást használ az orosz nyelv is, ezért az orosz-vót kétnyelvűségben egymást erősítő hatásról beszélhetünk, vö. orosz У него / неё есть корова. ’Neki van (egy) tehene.’ Vótul:
Täll on lehmä. ’Neki van egy tehene.’
Mivel a vót nyelvben nincs közvetlen részes eset (dativus), a személyes névmás megfelelő alakjai ebben a szerkezetben adessivusi alakúak: mill – sill – täll – meil – teil – näil.
A határozók
A vót sokszor használ olyan határozós esetet, amelyet magyarra nem az adott magyar eset ragos alakjával fordítunk. Ezek vonzatok.
Elativus:
jutto izäss ’mese / történet az apáról’
purra jalgass ’lábon harap; a lábába harap’
Inessivus:
kõlmõz päiväz ’három nap alatt’
tšävvä lidnaz ’a városba látogat’
Illativus:
õikõasõ tšätee ’jobb kéz felől; jobb kézre’
kõlpaab tühee ’munkára alkalmas’
Ablativus:
nimelt ’névleg’
Adessivus:
ühell kõrtaa ’egy alkalommal’
Allativus:
mitä sillõ vajaa? ’mi kell neked?’
Terminativus:
tšävvä emälessa ’ellátogat az anyjához’
Exessivus:
jäävvä karjuššint poiz ’felhagy a pásztorsággal’
Essivus:
tulla viďďezpäänä ’pénteken érkezik’
Translativus:
kahõssi tunnissi ’két óra múlva’
ŕumka teessi ’egy kupica az útra’
Comitativus:
oolõka ’gondosan’
A jelzők
Ha a vót a minőség- vagy a mennyiségjelzőt melléknévvel, számnévvel vagy ragozható névmással fejezi ki, akkor a jelzőt kifejező szó számban és esetben megegyezik a jelzett szó számával és esetével, azaz egyeztetett jelző.
Sg. nom: suuri maja ’nagy ház’
→ Sg. adess: suurõll majall ’a nagy háznál’
Sg. nom: üvä aigõ ’jó szándék’
→ Plur. nom: üväd aikõõd ’jó szándékok’
Nem történik egyeztetés a ragozhatatlan melléknévi igenévvel vagy a ragozhahatlan névmással kifejezett jelzők, valamint a birtokos jelző esetében.
Sg. nom: süntünnüd poika ’az újszülött fiú’
→ Sg. com: süntünnüd poigaka ’az újszülött fiúval’
Sg. nom: jõka poika ’minden fiú’
→ Sg. com: jõka poigaka ’minden fiúval’
Sg. nom: susseda poika ’a szomszéd fia’
→ Sg. com: susseda poigaka ’a szomszéd fiával’