A névszók alaktana

A névszók általában

A finnugor nyelvekhez hasonlóan a vót nyelvben sincsen olyan sajátos alaptővégződés, amely a szófajokat, esetleg azon belül az egyes szófaji csoportokat felismerhetően megkülönböztethetné egymástól. A vót nyelvben nincsenek nemek és más kategorizálási elv szerinti sajátos csoportok sem (például az élő vagy élettelen jelentés megkülönböztetésével).
A vót névszók alaktani rendszerét nagyobb számú ragozási típus képezi. Ennek az alapját a tőváltozatok fokváltakozásból következő belső viselkedésének sokszínűsége, valamint a toldalékoknak a meglévő magánhangzó-harmóniából eredő illeszkedése adja.

A névszók esetei

A vót nyelvben nincs annyi névszói eset, mint a magyarban vagy például a balti finn rokon nyelvben, a vepszében, de van annyi, mint a finnben, észtben stb.
A vót nyelvben négy úgy nevezett szintaktikai – azaz a mondatbeli viszonyokból alapvetően eredő – esetet különíthetünk el, ezek

  • a nominativus (alanyeset),
  • az accusativus (tárgyeset),
  • a genitivus (birtokos eset) és
  • a partitivus (részelő eset).

Több finnségi leíró nyelvtan nem veszi fel külön a tárgyesetet, mivel az alakilag egyes számban a birtokos, többes számban pedig az alanyesettel vág egybe. Nyelvtörténetileg vizsgálva azonban létjogosult az accusativus, mindössze arról van szó, hogy eredeti ragja olyan hangfejlődésen ment keresztül, amelynek eredményeképp a mai alaktani helyzet kialakult. Az említett leíró nyelvtanok szerint a vót a mondat logikai tárgyának nyelvtani kifejezésére a többi szintaktikai esetet: az alany-, a részelő és a birtokos esetet használja. Az itteni kifejtésben ezt a felfogást figyelmen kívül hagyom.
Ugyanakkor ténylegesen hiányzik a vót nyelvből a magyarral és a legtöbb indoeurópai nyelvvel összehasonlítva a dativus (részeshatározó eset). A vót az utóbbi kifejezését más határozós eset (allativus), illetve névutós alakok használatával oldja meg.
A vót esetek száma jelentős a helyhatározós esetek körében (ezek idő- és elvont viszonyok kifejezésére is alkalmasak). A finnugor nyelvekre jellemző módon ennek logikai keretet az irányhármasság ad, a megfelelő alakok a honnan? hol? hová? kérdésekre válaszolnak.
Míg azonban a magyarban (és pl. a vepszében) ezzel a hármassággal kombináltan kialakult egy másik hármasság (a belső, a külső és az érintkező helymeghatározás teljes rendszere), addig a vótban a balti finn nyelvek zöméhez hasonlóan az utóbbi hármasság helyett csak kettőség létezik (a belső és a külső/érintkező helymeghatározás formájában).
Ennek megfelelően a helyhatározós esetek:

  • az elativus (belső viszony, „honnan?” kérdésre: -ból/-ből),
  • az inessivus (belső viszony, „hol?” kérdésre: -ban/-ben),
  • az illativus (belső viszony, „hová?” kérdésre: -ba/-be),
  • az ablativus (külső/érintkező viszony, „honnan?” kérdésre: -ról/-ről és -tól/-től),
  • az adessivus (külső/érintkező viszony, „hol?” kérdésre: -on/-en/-ön és -nál/-nél) és
  • az allativus (külső/érintkező viszony, „hová?” kérdésre: -ra/-re és -hoz/-hez/-höz).

Az egyéb esetek

  • az exessivus (eredethatározó: -ból/-ből),
  • az essivus (állapothatározó: -ként és -ul/-ül),
  • a translativus (eredményhatározó: -vá/-vé),
  • a terminativus (-ig), illetve
  • a comitativus (-val/-vel).

A fenti kategorizálással a vót névszónak összesen 15 alaktanilag független esete különböztethető meg.

A névszók többes száma

A névszók többes számának külön jele van az – egyébként ragtalan – nominativusban (és accusativusban), illetve eltérő külön jele a többi esetben. A nominativusban a toldalék: -d. Ez zárómorféma.
 
maa  ’föld’  –  maa-d  ’földek’
lintu  ’madár’  –  linnu-d  ’madarak’
leipä  ’kenyér’  –  leivä-d  ’kenyerek’
poika  ’fiú’  –  poiga-d  ’fiúk’
järvi  ’tó’  –  järve-d  ’tavak’
nain  ’nő’  –  naizõ-d  ’nők’
ratiz  ’csűr’  –  rattii-d  ’csűrök’
tševäd  ’tavasz’  –  tševää-d  ’tavaszok’
 
Valamennyi többi esetben a többes szám jele a tő és a rag közé kapcsolódó -i- (-j-) többesítő toldalék. Ez a jel több névszóragozás genitivusában és comitativusában ď mássalhangzóba olvadva teljes hasonuláson megy keresztül.
 
maa  ma-i-  (ma-ďď-)
lintu  lintu-i-  (lintu-j-)
leipä  leipo-i-  (leipo-j-)
poika  poikõ-i-  (poikõ-j-)
järvi  järvi-i-  (järvi-j-)
nain  naisi-i-  (naisi-j-)
ratiz  ratti-i-  (ratti-ďď-)
tševäd  tševä-i-  (tševä-ďď-)

A névszók ragozása

eset Sg. Plur.
nom -d
acc (tőváltakozás!)  -d
gen (tőváltakozás!)  -i-je, -ďďe
part -t, -tta, -ttä, -ta, -tä, -ssa, -ssä, -a, - ä -i-t
elat -ss -i-ss
iness -z -i-z
illat -se, -, -hee, -hõõ, -haa, -hää, a, -ä, -e, -õ -i-se, -i-sõ
ablat -lt -i-lt
adess -ll,-l -i-l
allat -lle, -llõ, -le, -lõ -i-le, -i-lõ
term -lessa, -lõssa, -sessa,-sõssa -i-lessa, -i-lõssa, -i-sessa, -i-sõssa
exess -nt -i-nt
ess -nna, -nnä, -na, -nä -i-na, -i-nä
trlat -ssi -i-ssi
com -ka -i-jeka, -ďďeka

                                                                                                                                             
Látható, hogy a „bonyodalom” a partitivus és az illativus tőváltozat szerinti ragozásából adódik, ebben a két esetben ugyanis számos irányba módosult az eredeti rag egyes számú hangalakja.
A raghasználat egyébként egyszerű és egyértelmű, sőt (a ragok eredeti hangalakjának figyelembe vételével) az irányhármasságra épülő logikai rendszeresség is felfedezhető:
 

  honnan?    hol? hová?
belső helyviszony:  s+s z (zöngésült) s+e/õ
külső helyviszony: l+t l(l) l(l)+e/õ

 
A nain ’feleség’ főnév ragozása:
 
Sg.:           
 

nom nain ’feleség’
acc naizõ ’feleséget’
gen naizõ ’[a] feleségnek a..., feleségé’
part naissa ’feleségből [valahány]’
elat naizõss ’feleségből [hely szerint]’
iness naizõz ’feleségben’
illat naisõõ ’feleségbe’
ablat naizõlt ’feleségről, feleségtől’
adess naizõll ’feleségen, feleségnél’
allat naizõlõ ’feleségre, feleséghez’
term naizõlõssa ’feleségig’
exess naizõnt ’feleségből [állapot szerint]’
ess naizõna ’feleségként’
trlat naizõssi ’feleséggé’
com naizõka ’feleséggel’

                                              
 Plur.:
 

nom naizõd ’feleségek’
acc naizõd ’feleségeket’
gen naisije ’[a] feleségeknek a..., feleségeké’
part naisiit ’feleségekből [valahány]’
elat naiziss ’feleségekből [hely szerint]’
iness naiziz ’feleségekben’
illat naisiisõ ’feleségekbe’
ablat naizilt ’feleségekről, feleségektől’
adess naizill ’feleségeken, feleségeknél’
allat naizilõ ’feleségekre, feleségekhez’
term naizilõssa ’feleségekig’
exess naisiint ’feleségekből [állapot szerint]’
ess naisiina ’feleségekként’
trlat naizissi ’feleségekké’
com naisijeka ’feleségekkel’

                                                                                                                                

A névszók ragozási típusai

A névszóknak a típusok közötti megoszlása nem egyenletes, vannak igen népes szócsoportok, s akadnak alig néhány tagúak is.
Az egyes típushoz tartozó szavak végződés szerinti csoportosítása igen nehézkes feladatnak tűnik.
 
I. névszóragozás:
           

Sg.
nom maa soo tüü
gen maa soo tüü
part maat soot tüüt
illat mahaa sohõõ tühee
Plur.
nom maad sood tüüd
gen maďďe soďďe tüďďe
part mait soit tüit
illat maisõ soisõ tüise

 
II. névszóragozás:
           

Sg.
nom lintu siili vävü
gen linnu siili vävü
part lintua siiliä vävüä
illat lintuu siilii vävüü
Plur.
nom linnud siilid vävüd
gen lintuje siilije vävüje
part lintuit siiliit vävüit
illat lintuisõ siiliise vävüise

 
III. névszóragozás:    
 

Sg.
nom jalka vasara
gen jalga vasara
part jalkaa vasaraa
illat jalkaa vasaraa
Plur.
nom jalgad vasarad
gen jalkoje vasaroje
part jalkoit vasaroit
illat jalkoisõ vasaroisõ

 
IV. névszóragozás:    
 

Sg.
nom leipä
gen leivä
part leipää
illat leipää
Plur.
nom leiväd
gen leipoje
part leipoit
illat leipoisõ

 
 
V. névszóragozás:     
 

Sg.
nom poika
gen poiga
part poikaa
illat poikaa
Plur.
nom poigad
gen poikõje
part poikõit
illat poikõisõ

 
VI. névszóragozás:    
 

Sg.
nom valkõa pehmiä
gen valkõa pehmiä
part valkõat pehmiät
illat valkõasõ pehmiäse
Plur.
nom valkõad pehmiäd
gen     valkõije pehmiije
part     valkõit pehmiit
illat     valkõisõ pehmiise

 
VII. névszóragozás:   
 

Sg.
nom    kuri järvi
gen kurgõ järve
part     kurkõa järveä
illat kurkõõ järvee
Plur.
nom    kurgõd järved
gen     kurije järvije
part     kuriit järviit
illat     kurisõ järviise

 
VIII. névszóragozás:  
 

Sg.
nom kõva seppä itšä
gen kõva sepä
part kõvaa seppää itšää
illat kõvasõ seppäse itšäse
Plur.
nom kõvad sepäd iäd
gen kõvije sepije itšije
part kõviit sepiit itšiit
illat kõviisõ sepiise itšiise

 
 
IX. névszóragozás:    
 

Sg.
nom lumi tšäsi tütär
gen lumõ tšäe tüttäre
part lunta tšättä tütärtä
illat lumõõ tšätee tüttäree
Plur.
nom lumõd tšäed tüttäred
gen lumije tšäsije tüttärije
part lumiit tšäsiit tüttäriit
illat lumisõ tšäsiise tüttäriise

 
X. névszóragozás:     
 

Sg.
nom varõz jätüz
gen varõhsõ jätühse
part varõssa    jätüssä
illat varõhsõsõ jätühsese
Plur.
nom varõhsõd jätühsed
gen varõhsije jätühsije
part varõhsiit jätühsiit
illat varõhsiise jätühsiise

 
XI. névszóragozás:    
 

Sg.
nom nain sinin   
gen naizõ    sinize
part naissa   sinissä
illat naisõõ       sinizee
Plur.
nom naizõd       sinized
gen naisije       sinizije
part naisiit        siniziit
illat naisiisõ      siniziise

 
XII. névszóragozás:   
 

Sg.
nom seemee võttii    unõtoo
gen seemene   võttimõ unõttoma
part seementä  võttiit   unõtoot
illat seemenee  võttimõõ  unõttomaa
Plur.
nom seemened  võttimõd  unõttamad
gen seemenije  võttimije  unõttamije
part seemeniit   võttimiit  unõttamiit
illat seemeniise  võttimiisõ unõttamiisõ

 
 
XIII. névszóragozás:  
 

Sg.
nom ammaz ratiz siõ
gen  ampaa rattii sitõõ
part  ammassa ratissa siõtta
illat  ampaasõ rattiisõ  sitõõsõ
Plur.
nom  ampaad rattiit sitõõd
gen  ampaďďe rattiďďe sitõďďe
part  ampait rattiit sitõit
illat  ampaisõ   rattiisõ  sitõisõ

 
XIV. névszóragozás: 
 

Sg.
nom õhud tševäd ilozuz
gen õhuu tševää ilozuu
part õhutta tševättä ilozutta
illat õhuusõ tševääse ilozuusõ
Plur.
nom õhuud tševääd  ilozuud
gen õhuďďe tševäďďe ilozuďďe
part õhuit tševäit  ilozuit
illat õhuisõ tševäise  ilozuisõ

 

A főnév sajátosságai

A vót nyelvben nincs tényleges névelő, sem határozott (magyar ’a, az’), sem határozatlan (magyar ’egy’). Ezért a névszó önmagában egyszerre jelenti annak határozott, határozatlan vagy általános voltát is.
Ennek megfelelően pl.: inemin ’az ember / egy ember / ember’.
(Megjegyzendő, hogy a mutató névmás olykor átalakuló szerepével egy határozott névelőféleség kifejlődésének korábban mutatkoztak jelei.)
A vót nyelv a magyarnál szigorúbb abban a tekintetben, hogy számos főnév esetében (pl. tulajdonnév, anyagnév megnevezése stb.) csak az egyes számú tőváltozatot használja.
A magyartól pedig végképp eltérően – és az indoeurópai mintákhoz hasonlóan – számos vót főnév kizárólag többes számban használatos (ez az ún. plurale tantum).
Ilyenek lehetnek pl. a sok apró elemből álló vagy a páros szerkezetű dolgok nevei, továbbá egyes anyag-, illetve gyűjtőnevek.
Sok apró elemből álló dolog pl.: elmed ’gyöngysor’, sõssarõd ’ribizli’.
Páros szerkezetű dolog pl.: kaatsad / pöhzüd ’nadrág’, sahzõd ’olló’, silmiklaazid ’szemüveg’.
Anyagnév pl.: slivgad ’tejszín’.
Összegyűlt személyek eseményét jelentő szó pl.: ääd ’lakodalom’.
Előfordul, hogy ugyanaz a vót főnév a többes számú alakjával az egyes számú jelentéstől kisebb-nagyobb eltérésű jelentést hordoz, pl.: tunni ’óra (időegység)’; tunnid ’óra (időmérő)’.

A melléknév sajátosságai

A vót nyelv a melléknév középfokát egyszerű alakkal, a melléknév felső fokát pedig szerkezettel fejezi ki. A középfok jele: -epi / -õpi, amely az esetleges végmagánhangzót elhagyó alaptőre tapad rá.
A középfokú alak mindkét számban és valamennyi esetben ragozható.
peen-i ’kis’ / peen-epi ’kisebb’
Az alapszabály alól a „jó” jelentésű melléknév kivétel, ennek esetében a két tő alapvetően eltérő:
üvä ’jó’ / parõpi ’jobb’
 
A melléknév felsőfokát kifejező szerkezetben a vót nyelv a kõik szó számban megfelelő részelő esetű (partitivusi) alakját használja előtagként, az utótag a középfokú melléknév. A megfelelő ragot pedig az utótag kapja.
 
A felsőfokú alak egyes számban:  kõikkõa peenepi ’legkisebb’
A felsőfokú alak többes számban:  kõikkiit peenepid ’legkisebbek’

A számnév sajátosságai

A tőszámneveket 1-től 10-ig az eltérő nyelvtani szerepekben más-más alakban használják.
 

  önmagában jelzőként   más mondatrészként
 1 ühsi ühs   ühtä
 2 kahsi kahs kahõd
 3 kõm kõm kõlmõd
 4 nellä nellä nelläd
 5 viisi viiz viďďed
 6 kuusi kuuz kuvvõd
 7 seitsee seitsee seittsemed
 8 kahõsaa kahõsaa kahõssamõd
 9 ühesää ühesää ühessämed
10 tšümee tšümee tšümmened

 
A tőszámnevek 11-től 19-ig az egyesek helyiértékének megfelelő számnak mint előtagnak és a tõššõmõt utótagnak az összetételéből állnak.
 
11 ühstõššõmõt                   
12 kahstõššõmõt                  
13 kõmtõššõmõt
14 nellätõššõmõt                   
15 viiztõššõmõt                     
16 kuuztõššõmõt
17 seitseetõššõmõt              
18 kahõsaatõššõmõt            
19 ühesäätõššõmõt
 
20-tól 90-ig a kerek tizes tőszámnevek olyan egybeírt összetételek, amelyeknek előtagja a megfelelő szorzószám, utótagja pedig a részelő esetben álló (partitivusi) tšümmentä ’tíz’ szó. Az összetételnek különírva mind a két tagja külön is ragozódik.
 

  nom gen
20 kahstšümmentä kahõ tšümmene
30 kõmtšümmentä kõlmõ tšümmene
40 nellätšümmentä  nellä tšümmene
50 viiztšümmentä            viďďe tšümmene
60 kuuztšümmentä kuvvõ tšümmene
70 seitseetšümmentä seittseme tšümmene
80 kahõsaatšümmentä kahõssamõ tšümmene
90 ühesäätšümmentä  ühessäme tšümmene

 
Mivel a nem kerek számok esetében az összetétel a ragozáskor felbomlik, a ragozott szerkezet három külön részből áll.
 

21 kahstšümmentä ühsi  kahõ tšümmene ühe
32 kõmtšümmentä kahsi kõlmõ tšümmene kahõ

 
A nagy kerek számokat jelölő tőszámnevek:
100   sata  –  1000   tuhad
 
Az ezek többszöröseit jelentő számnevek ragozatlan alakjai olyan összetételek, amelyeknek előtagja a megfelelő szorzószám, utótagja pedig a megfelelő nagy kerek számot jelölő szó részelő esete (partitivusa). Az összetételt ebben az esetben egybe kell írni, a továbbragozott alakok pedig különválnak.
 

200 kahssataa kahõ saa 
3000 kõmtuhatta kõlmõ tuhattõmõ

 
A sorszámnevek esetében az első két alak – a magyarhoz hasonlóan – a vótban sem a tőszámnevéből képződik. Minden további sorszámnevet a tőszámnév egyes számú genitivusi tövéből képeznek, -z képzővel.
                                    
  1. esimein         
  2. tõin
  3. kõlmõz
  4. nelläz
  5. viďďez
  6. kuuvvõz
  7. seittsemez
  8. kahõssamõz
  9. ühessämez
10. ümmenez
 
A sorszámnevek 11-től 19-ig a tőszámnév záró végződését elhagyó szótőre ragasztják a -z képzőt. Ezeknek a sorszámneveknek ragozott alakjaiban csak az összetétel vége veszi fel a ragot.
 

11. ühstõššõmõz ühstõššõmõttõma
12. kahstõššõmõz kahstõššõmõttõma

 
20-tól 90-ig a kerek tizes sorszámnevek képzési és használati szabálya mindenben megegyezik az előzőek szerintivel.
 

30. kõmtšümmenez kõmtšümmenättõma
40. nellätšümmenez nellätšümmenättõma

 
A nagy számokból képzett sorszámnevek:
100.  saaz  –  1000.  tuhattõmõz
 
Az ezek többszörösét jelentő tőszámnevekből való képzés a korábbi szabályok szerinti.
 

500. viizsaaz viizsaattoma
6000. kuuztuhattõmõz kuuztuhattõmõttõma

 
A törtszámnevek körében sajátos, hogy egész szám plusz fél mennyiségű összeg kifejezése során a tőszámnév partitivusa azt jelöli, hogy hányadik egész helyett következik fél (ez a régiesebb magyar nyelvhasználatban is fellelhető):
 

1+1/2 poolitõissa  ’másfél’
2+1/2 pooli-kõlmõtta  ’harmadfél’
3+1/2 pooli-nellättä  ’negyedfél’

 
A klasszikus törtszámneveket a vót nyelv szerkezettel fejezi ki, amelyben az õsa ’rész’ szó alakja az egyes vagy többes számú számlálótól függ.
 
1/3  ühs kõlmõz õsa
2/5  kahs viďďettä õsaa
 
A legfontosabb határozatlan számnevek:
 
paľľo  ’sok’                      
vähää  ’kevés’
mõni  ’néhány’                            
jõka  ’összes’
 
Az előzőek közül az első két esetben a határozatlan számnév fokozható:
 
enäpi   ’több (rendhagyó)’
vähüpi  ’kevesebb’

A névmások

A vót személyes névmás mindkét számban három-három személyben létezik.
                                              
miä  ’én’
siä  ’te’
tämä  ’ő’
müü  ’mi’
tüü  ’ti’
nämä  ’ők’
 
A személyes névmások leggyakoribb ragozott alakjai:
 

eset én te ő mi ti ők
gen minu sinu tämä mejje tejje näjje
part minua sinua tätä meit teit näit
elat minuss sinuss tämäss meiss teiss näiss
iness minuz sinuz tämäz meiz teiz näiz
illat minusõ sinusõ tämäse meise teise näise
ablat milt silt tält meilt teilt näilt
adess mill sill täll meil teil näil
allat millõ sillõ tälle meile teile näile
com minuka sinuka tämäka mejjeka tejjeka näjjeka

 
A vót nyelv nem ismeri a külön birtokos névmást. Az annak megfelelő jelentést a személyes névmás genitivusi alakjával fejezi ki. Ez az alak megtestesítheti a birtokos szerkezet jelzői részét és a tulajdonlást kifejező állítmányi szerkezet névmási részét is.

minu koto ’házam’
sinu koto ’házad’
tämä koto ’háza’
mejje koto ’házunk’
tejje koto ’házatok’
näjje koto ’házuk’

 
Kõik on minu.  ’Minden az enyém.’
 
A visszaható névmást a vót nyelv vagy a cselekvés visszairányulásának személyére alkalmazza egyszerű és összetett alakban is, vagy annak kifejezésére, hogy a cselekvő önmaga végzi a cselekvést. Pl.:
 

eset maga saját maga
nom ize
gen ene ize ene
part entä ize entä
illat enese ize enese 

 
A második formát a személyes névmás nyomatékosított alakjának is tekinthetjük. A szerkezeten belül a személyes névmás ragozódik.
 

miä ize ’(én) magam’
siä ize ’(te) magad’
tämä ize ’(ő) maga’
müü ize ’(mi) magunk’
tüü ize ’(ti) magatok’
nämä ize (ők) maguk’

 
A vót nyelvben a kölcsönös névmásnak csak ragozott alakjai léteznek. Pl.:
 

eset ragozott alak
gen tõin-tõizõ
part tõin-tõissa
illat tõin-tõisõõ

 
A vót mutató névmásoknak nincsenek mindig közelre és távolra is mutató jelentéspárjai. Pl.: se ’ez, az’; siiz ’ezután, azután’ stb.
Az ’ez, az’ mutató névmás ragozási sorai teljesek. Pl.:
 

eset ez, az ezek, azok
nom se ned
gen sene ninne
part sitä niit
illat sihee ninnese

 
A mutató névmáspárok közül a gyakrabban használtak:
 

täält innen siält onnan
tääll itt siäll ott
tänne ide sinne oda
kammuga ilyen mokoma olyan

 
A kérdő és vonatkozó névmások gyakorlatilag azonos alakúak, egymástól őket a mondatbeli szerepük, a szövegösszefüggésük alapján lehet funkcionálisan megkülönböztetni.
 
A leggyakrabban használtak:
 

mi, miä ’mi?’ ’ami’
tšen ’ki?’ ’aki’
kumpa ’melyik? ’amelyik’
kuz ’hol?’ ’ahol’
kõõz ’mikor?’ ’amikor’

 
A határozatlan és általános névmás a kérdő / vonatkozó névmási tőből származik, megfelelő utótoldalékkal (-le) képezve:
 

kérdő/vonatkozó határozatlan/általános
miä      miäle ’valami, akármi, bármi’
kumpa kumple ’valamelyik, akármelyik, bármelyik’
kuz kuzle ’valahol, akárhol, bárhol’

 
A magyar „se-, sem-” előtagú tagadó névmásnak megfelelő névmást a vót nyelv az eb előszócskával alkotja. Pl.: eb miäid ’semmi’, eb kuzaid ’sehol’ stb.

A határozószók

A határozószók néhány ősi kivételtől eltekintve szinte mindig a névszókból származtatható szavak.
A határozóragokkal rögzült kifejezések alapján majdnem a teljes esetrendszer fellelhető a határozószók körében.
Típusaik a határozói viszony jellege szerint csoportosíthatók. Beszélhetünk hely-, idő-, állapot- és módhatározószókról. A leggyakoribbak:
 
all ’lent’                                   
üleel ’fent’
eez ’elöl’                     
takanna ’hátul’
kotonna ’haza’                       
kotoo ’otthon’
jo ’már’                                  
veel ’még’
nüd ’most’                  
tänävä ’ma’
eglee ’tegnap’            
oomõnna ’holnap’
enneglee ’tegnapelőtt’           
oomõdperää ’holnapután’
arvõõ ’ritkán’              
uzõi ’gyakran’
eespäi; enne ’azelőtt’ 
perää; siiz ’azután’
üüzenä ’éjjel’             
päiväll ’nappal’
meńńavoonna ’tavaly’           
tulavoonna ’jövőre’
A helyhatározószók körében nagy mértékben megfigyelhető az irányhármasság.
 
väľľää ’ki(ntre)’     
väľľäz ’kint’     
väľľäss ’kintről’

Az elöljárók és a névutók

A segédszók egyik része (kötőszók, módosítószók) alaktanilag minden tekintetben semleges. Körükből alaktanilag közvetve sajátos viszont az elöljárók és a névutók csoportja. Ezek ugyanis eseteket vonzva a névszók határozói szerepét segítik elő. Vannak közöttük olyan szócskák, amelyek más-más esettel elöljáróként és névutóként is szerepelhetnek. Az elöljárók száma jóval szerényebb a névutókénál.
 
Az elöljárók nagyobbik fele részelő esetet (partitivust) vonz, de gyakori vonzatuk a comitativus is.
 
(+part)  alatsõ, eez, ilma, lii, perää, takann, tšehsi, vassaa, ümpär
(+com)  kaaz, kokko, kooz, ühez
(+gen)  läpi
(+illat)  vasten
 
A névutók zömükben birtokos esetet (genitivust) vonzanak. Az eltérő vonzatúak ritkábban használatosak.
 
(+gen)  aikaa, ala, all, alluz, alt, alõtsõ, eess, eez, etee, jältšee, jälless, jällez, kautta, poolõss, poolõõ, pääle, pääll, päält,   serväss, serväz, servää, süämmee, süämmess, süämmeez, tagaa, takaa, takana, ezzee, tšäess, tšäez, tšätee, tšültšee, tšülless, tšüllez, tüvee, tüven, tüveä, vassaa, voossi, välii, väliss, väliz,õtsass, õttsaa, õttsaz, ääree, ääress, äärez, üvässi
(+elat)  läpi, möötä, tšiinni
(+part)  möö, vart
(+allat)  vassaa
 
Jól látható a névutók körében is az irányhármasság elve.