Az igék alaktana

Az igék általában

Az igének két neme van: cselekvő és szenvedő. Az ige kifejezheti a cselekvés, történés és létezés módját, aspektusát, idejét, számát és személyét. Az ige módjai: a kijelentő mód, a feltételes mód, és a felszólító mód. Az ige ideje lehet: jelen idő, múlt idő és jövő idő. A vót igének két száma van: egyes szám és többes szám. Végül mindkét számban három-három személye létezik. Az ige alakja lehet egyszerű és összetett, azaz szerkezettel kifejezett is. Igeszemlélet szerint a vót igealak lehet a folyamatos és a befejezett nézőpont mellett kezdő (inchoatív) nézőpontú is. Sok finnugor rokonához hasonlóan a vótban is létezik a tagadó (és tiltó) segédige és az ezekkel alkotott összetett igei szerkezet.
A vót nyelv elvben az igék tekintetében sem ismer olyan sajátos tővégződéseket, amelyek az igét tőalakjában a névszók tőalakjától egyértelműen elhatárolnák. A szótári szócikkekben az I. infinitivusi képző azonban segít ebben a vonatkozásban. A vót igék alaktani rendszerét képező nagyobb számú ragozási típus alapját a tőváltozatok fokváltakozásból következő belső viselkedésének sokszínűsége, valamint a létező magánhangzó-harmóniából következő toldalékilleszkedés adja.

A létige és a kezdő segédige

Mint a legtöbb nyelvben, a vótban is kitüntetett szerepet kap a létige (inf: õlla).
Egyes igeaspektusok és igeidők kifejezésekor az összetett szerkezetek egyik elemét szolgáltatja, továbbá az állítmányban szereplő névszót – minden személyben (!) – „igésíti”.
A létige jelen idejű ragozási sora:
 

miä õõn (én) ’vagyok’
siä õõd (te) ’vagy’
tämä on (ő) ’van’
müü õõmmõ (mi) ’vagyunk’
tüü õõttõ (ti) ’vagytok’
nämä õlla (ők) ’vannak’

 
A létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:
 

miä õlin (én) ’voltam’
siä õlid (te) ’voltál’
tämä õli (ő) ’volt’
müü õlimmõ (mi) ’voltunk’
tüü õlittõ (ti) ’voltatok’
nämä õlti (ők) ’voltak’

 
A magyar nyelvhez hasonlóan – amelyben a ’van’ és ’volt’ alakok ragozási sorát a jövő idő kifejezésére másik ige (’lesz’) ragozási sora követi – a vótban a jelen és múlt időben használatos õlla ige helyét a jövő idejű jelentés kifejezésére a liďďa ige veszi át, amely az õlla igéhez hasonlóan kettős szerepű. Ennek megfelelően a létige jövő idejű ragozási sora:
 

miä leenen (én) ’leszek’
siä leened (te) ’leszel’
tämä leeneb (ő) ’lesz’
müü leenemmä (mi) ’leszünk’
tüü leenettä (ti) ’lesztek’
nämä leeneväd (ők) ’lesznek’

 
A liďďa ige egyben az összetett alakú jövő idő segédigéje is, ebben a szerepében megfelel a magyar ’fog’-nak. Segédigeként azonban kissé eltérő a ragozási sora, kiesik az egyszerű jövő idejű alakokhoz képest a tővégi -ne- többletszótag:
 

miä leen (én) ’fogok’
siä leed (te) ’fogsz’
tämä leeb (ő) ’fog’
müü leemmä (mi) ’fogunk’
tüü leettä (ti) ’fogtok’
nämä leeväd (ők) ’fognak’

 
A vót nyelv segédige révén hozza létre a kezdő (inchoatív) igeszemlélet különféle alakjait is.
 
A jelen és a múlt idejű összetett alakok kifejezésében a nõisa ’kezd, elkezd’ ige vesz részt segédigeként.
 
(Ebben a szerepében azonban eltérő ragozású az infinitivusában azonos alakú, folyamatos szemléletű ’hozzáfog vmihez, nekifog vminek; felemelkedik’ jelentést hordozó cselekvő igéhez képest: tämä nõizõb ’ő nekilát, felkel’ – de: tämä nõõb ’ő kezd’).
 
A kezdő (inchoatív) igeszemlélet felvételét az igeragozásba az is indokolja, hogy ennek a segédigének az összetett igealakban sajátos igenévi kiegészítése van.
 
A kezdő–folyamatos–befejezett hármas szemléletűséget érzékelteti a következő példa:
 
nõizin lukõma  ’olvasni kezdett (belekezdett az olvasásba)’ ¦ kezdő
lutši ’olvasott (az idejét olvasással töltötte)’¦ folyamatos
on lukõnnud ’olvasott (de az olvasást már be is végezte)’ ¦ befejezett
 
A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:
 

miä nõõn (én) ’kezdek’
siä nõõd (te) ’kezdesz’
tämä nõõb (ő) ’kezd’
müü nõõmmõ (mi) ’kezdünk’
tüü nõõttõ (ti) ’kezdetek’
nämä nõisa (ők) ’kezdenek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:
 

miä nõizin (én) ’kezdtem’
siä nõizid (te) ’kezdtél’
tämä nõisi (ő) ’kezdett’
müü nõizimmõ (mi) ’kezdtünk’
tüü nõizittõ (ti) ’kezdtetek’
nämä nõisti (ők) ’kezdtek’

 

A cselekvő ige egyszerű alakjai

Az igemódot jelölő toldalékok feltételes módban: -iz, -izi. Az igemódot jelölő toldalékok a felszólító módban pedig (a jelöletlen egyes szám 1. és 2., illetve többes szám 1. személyű alakokat kivéve) -go, -ko, -ga, -ka. A múlt idő jele: -i.
 
A vót igék módbeli és időbeli személyragjai:
 
Kijelentő mód: jelen idő

Sg.      1. -n
            2. -d
            3. -b
Plur.    1. -mmõ, -mmä
            2. -ttõ, -ttä
            3. (t)-a, (t)-ä

 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg.      1. -i-n
            2. -i-d
            3. -i, -Ø
Plur.    1. -i-mma, -i-mmä
            2. -i-tta, -i-ttä 
            3. (tt)-i

 
Feltételes mód

Sg.      1. -izi-n
            2. -izi-d
            3. -iz
Plur.    1. -izi-mmõ, -izi-mmä
            2. -izi-ttõ, -izi-ttä
            3. (tta)-iz, (ttä)-iz

 
Felszólító mód

Sg.      1. (la ...) -n
            2.
            3. -go, -ko
Plur.    1. (la ...) -mmõ, -mmä
            2. -ga, -ka
            3. -go-d, -ko-d

 
 
A lukõa ’olvas’ ige ragozása ezek alapján a következő:
 
Kijelentő mód: jelen idő

Sg.      1. lugõn ’olvasok’
            2. lugõd ’olvasol’
            3. lugõb ’olvas’
Plur.    1. lugõmmõ ’olvasunk’
            2. lugõttõ ’olvastok’
            3. lugõta ’olvasnak’

 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)

Sg.      1. luďin ’olvastam’
            2. luďid ’olvastál’
            3. lutši ’olvasott’
Plur.    1. luďimmõ ’olvastunk’
            2. luďittõ ’olvastatok’
            3. lugõtti ’olvastak’

 
Feltételes mód

Sg.      1. lukõizin ’olvasnék’
            2. lukõizid ’olvasnál’
            3. lukõiz ’olvasna’
Plur.    1. lukõizimmõ ’olvasnánk’
            2. lukõizittõ ’olvasnátok’
            3. lugõttaiz ’olvasnának’

 
Felszólító mód

Sg.      1. la lugõn ’olvassak’
            2. lugõ ’olvass(ál)’
            3. lukõgo ’olvasson’
Plur.    1. la lugõmmõ ’olvassunk’
            2. lukõga ’olvassatok’
            3. lukõgod ’olvassanak’

A cselekvő ige összetett alakjai

A vót nyelv összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú 2. és 3. múlt időt (1. egyszerű alakú múlt idő = imperfectum, 2. összetett alakú múlt idő = perfectum, 3. összetett alakú múlt idő = plusquamperfectum).
Ugyancsak összetett igealakokkal fejezi ki a kijelentő módú jövő időt, valamint az úgy nevezett kezdő (inchoatív) igeállapotot jelen és múlt időben is.
A 2. és 3. múlt idő, valamint az jövő idő összetett alakjaiban a segédige szerepét a létige három idejű változatai töltik be, a további összetett alakok képzésében a kezdő segédigét használja a vót.
A kijelentő mód 2. és 3. múlt idejében, valamint a jövő idejében a befejezett melléknévi igenév (participium perfectum) használatos.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel     

Sg.      1. õõn lukõnnud ’olvasék vala’
            2. õõd lukõnnud ’olvasál vala’
            3. on lukõnnud ’olvasa vala’
Plur.    1. õõmmõ lukõnnud ’olvasánk vala’
            2. õõttõ lukõnnud ’olvasátok vala’
            3. õlla lugõttu ’olvasának vala’

 
Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel     

Sg.      1. õlin lukõnnud ’olvastam volt’
            2. õlid lukõnnud ’olvastál volt’
            3. õli lukõnnud ’olvasott volt’
Plur.    1. õlimmõ lukõnnud ’olvastunk volt’
            2. õlittõ lukõnnud ’olvastatok volt’
            3. õlti lugõttu ’olvastak volt’

 
Kijelentő mód: jövő idő

Sg.      1. leen lukõnnud ’olvasni fogok’
            2. leed lukõnnud ’olvasni fogsz’
            3. leeb lukõnnud ’olvasni fog’
Plur.    1. leemmä lukõnnud ’olvasni fogunk’
            2. leettä lukõnnud ’olvasni fogtok’
            3. leeväd lugõttu ’olvasni fognak’

 
A kezdő (inchoatív) igeállapot összetett igealakjainak kifejezésekor a vót nyelv sajátos igeneves szerkezetet használ: a II. infinitivust kapcsolja a segédigéhez.
 
Kijelentő mód, kezdő: jelen idő

Sg.      1. nõõn lukõma ’olvasni kezdek’
            2. nõõd lukõma ’olvasni kezdesz’
            3. nõõb lukõma ’olvasni kezd’
Plur.    1. nõõmmõ lukõma ’olvasni kezdünk’
            2. nõõttõ lukõma ’olvasni kezdetek’
            3. nõisa lukõma ’olvasni kezdenek’

 
Kijelentő mód, kezdő: múlt idő

Sg.      1. nõizin lukõma ’olvasni kezdtem’
            2. nõizid lukõma ’olvasni kezdtél’
            3. nõisi lukõma ’olvasni kezdett’
Plur.    1. nõizimmõ lukõma ’olvasni kezdtünk’
            2. nõizittõ lukõma ’olvasni kezdtetek’
            3. nõisti lukõma ’olvasni kezdtek’

A „szenvedő” ige alakjai

A Csernyavszkij nyelvtanában szenvedőként definiált formának csak a 3. személyekben vannak az egyes vagy többes számtól függetlenül azonos alakjai. Ezeknek a toldalékai:
 
Kijelentő mód: jelen idő
Sg./Plur.  3. személy  -ta, -tä, -a, -ä
 
Kijelentő mód: 1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur.  3. személy  -tti
 
Feltételes mód
Sg./Plur.  3. személy  -ttaiz, -ttäiz
 
Felszólító mód
Sg./Plur.  3. személy  -ttago, -ttägo
 
Az ennek megfelelő toldalékolás a lukõa ’olvas’ példaigénk esetében az alábbi:
 
Kijelentő mód:  jelen idő
Sg./Plur.  3. személy  lugõta  ’olvastatik’  –  ’olvastatnak’
 
Kijelentő mód:  1. múlt idő (folyamatos)
Sg./Plur.  3. személy  lugõtti  ’olvastatott’  –  ’olvastattak’
 
Feltételes mód
Sg./Plur.  3. személy  lugõttaiz  ’olvastatna’  –  ’olvastatnának’
 
Felszólító mód
Sg./Plur.  3. személy  lugõttago  ’olvastasson’  –  ’olvastassanak’
 
(Megjegyzés: A leíró nyelvtanok tekintélyes része ezeket az alakokat nem szenvedőnek tekinti, hanem a cselekvő ragozási soron belül személytelen, imperszonálisz formaként kezeli. Ezt voltaképpen indokolja is ennek a formának a kizárólagos harmadik személyűsége. Hozzám ez a felfogás áll közelebb.)
 
A „szenvedő” ige összetett alakjainál is csak 3. személyű létezik, de az egyes és a többes számú más.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő  (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
Sg.  3. személy  on lugõttu  ’olvastatik vala’
Plur.  3. személy  õlla lugõttu   ’olvastatnak vala’
 
Feltételes mód: 2. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
Sg.  3. személy  õlõiz lugõttu  ’olvastatott volna’
Plur.  3. személy  õlõttaiz  lugõttu  ’olvastattak volna’

A tagadó és tiltó segédige

A tagadó segédigének nem létezik infinitivusa, de mindkét szám valamennyi személyében van megfelelő alakja, amely az igeidőtől független.
Ugyanakkor egyes szám és többes szám 2. és 3. személyben létezik felszólító – ezáltal tiltó – egyszerű alakja is. Az 1. személyekben a tiltó alakot a vót nyelv segédszócskával alkotja.
 
Tagadó alak:  ’nem ...’

Sg.      1. en
           2. ed
           3. eb
Plur.    1. emmä
           2. että
           3. eväd

 
Tiltó alak:  ’ne ...’

Sg.      1. la en
           2. elä
           3. elko
Plur.    1. la emmä
           2. elka
           3. elkod

A tagadott létige és kezdő segédige

A tagadott létige jelen idejű ragozási sora:
 

miä en õõ ’én nem vagyok’
siä ed õõ ’te nem vagy’
tämä eb õõ ’ő nincs / ő nem...’
müü emmä õõ ’mi nem vagyunk’
tüü että õõ ’ti nem vagytok’
eväd õõ ’ők nincsenek / ők nem...’

 
A tagadott létige egyszerű múlt idejű ragozási sora:
 

miä en õllud ’én nem voltam’
siä ed õllud ’te nem voltál’
tämä eb õllud ’ő nem volt’
müü emmä õllud ’mi nem voltunk’
tüü että õllud ’ti nem voltatok’
eväd õllud ’ők nem voltak’

 
A tagadott létige jövő idejű ragozási sora (a lesz’ és a ’fog’ jelentésben azonos alakú):
 

miä en lee ’én nem leszek’
siä ed lee ’te nem leszel’
tämä eb lee ’ő nem lesz’
müü emmä lee ’mi nem leszünk’
tüü että lee ’ti nem lesztek’
eväd lee ’ők nem lesznek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód jelen idejű ragozási sora:
 

miä en nõõ ’én nem kezdek’
siä ed nõõ ’te nem kezdesz’
tämä eb nõõ ’ő nem kezd’
müü emmä nõõ ’mi nem kezdünk’
tüü että nõõ ’ti nem kezdetek’
eväd nõõ ’ők nem kezdenek’

 
A kezdő segédige kijelentő mód múlt idejű ragozási sora:
 

miä en nõiznud  ’én nem kezdtem’
siä ed nõiznud  ’te nem kezdtél’
tämä eb nõiznud  ’ő nem kezdett’
müü emmä nõiznud  ’mi nem kezdtünk’
tüü että nõiznud  ’ti nem kezdtetek’
eväd nõistu   ’ők nem kezdtek’

Az ige tagadott alakjai

A kijelentő módú egyszerű alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig

  • vagy toldaléktalan tőalakú (a jelen idő ragozási sorában);
  • vagy melléknévi igenévi alakú (az 1. múlt idő ragozási sorában);
  • vagy igemódbeli alakú (a feltételes és felszólító ragozásnál).

 
Kijelentő mód: jelen idő
 

Sg.      1. en lugõ ’nem olvasok’
           2. ed lugõ ’nem olvasol’
           3. eb lugõ ’nem olvas’
Plur.    1. emmä lugõ ’nem olvasunk’
           2. että lugõ ’nem olvastok’
           3. eväd lugõ ’nem olvasnak’

 
Kijelentő mód : 1. múlt idő (folyamatos)
 

Sg.      1. en lukõnnud ’nem olvastam’
           2. ed lukõnnud ’nem olvastál’
           3. eb lukõnnud ’nem olvasott’
Plur.    1. emmä lukõnnud ’nem olvastunk’
           2. että lukõnnud ’nem olvastatok’
           3. eväd lugõttu ’nem olvastak’

 
Feltételes mód
 

Sg.      1. en lukõiz ’nem olvasnék’
           2. ed lukõiz ’nem olvasnál’
           3. eb lukõiz ’nem olvasna’
Plur.    1. emmä lukõiz ’nem olvasnánk’
           2. että lukõiz ’nem olvasnátok’
           3. eväd lugõttaiz ’nem olvasnának’

 
Felszólító mód
 

Sg.      1. la en lugõ ’ne olvassak’
           2. elä lugõ ’ne olvass’
           3. elko lukõgo ’ne olvasson’
Plur.    1. la emmä lugõ ’ne olvassunk’
           2. elka lukõga ’ne olvassatok’
           3. elkod lukõgod ’ne olvassanak’

 
 
Az összetett igei alakok tagadásakor a tagadó segédige ragozódik, a jelentést hordozó ige pedig változatlanul a már felvett igenévi alakjában szerepel, az összetett alak segédigéje (a létige vagy a kezdő segédige) pedig szintén megfelelő igenévi alakot ölt, azaz ezekben az igei szerkezetekben a segédigét két igenévi alak is követi a ragozási sorban.
 
Kijelentő mód: 2. múlt idő  (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
 

Sg.      1. en õlõ lukõnnud ’nem olvasék vala’
           2. ed õlõ lukõnnud ’nem olvasál vala’
           3. eb õlõ lukõnnud ’nem olvasa vala’
Plur.    1. emmä õlõ lukõnnud ’nem olvasánk vala’
           2. että õlõ lukõnnud ’nem olvasátok vala’
           3. eväd õlõ lugõttu ’nem olvasának vala’

 
Kijelentő mód: 3. múlt idő (befejezett)  –  körülbelüli jelentéssel
 

Sg.      1. en õllud   lukõnnud ’nem olvastam volt’
           2. ed õllud   lukõnnud ’nem olvastál volt’
           3. eb õllud   lukõnnud ’nem olvasott volt’
Plur.    1. emmä õllud   lukõnnud ’nem olvastunk volt’
           2. että õllud   lukõnnud ’nem olvastatok volt’
           3. eväd õltu  lugõttu ’nem olvastak volt’

 
Kijelentő mód: jövő idő
 

Sg.      1. en lee  lukõnnud ’nem fogok olvasni’
           2. ed lee  lukõnnud ’nem fogsz olvasni’
           3. eb lee  lukõnnud ’nem fog olvasni’
Plur.    1. emmä lee  lukõnnud ’nem fogunk olvasni’
           2. että lee  lukõnnud ’nem fogtok olvasni’
           3. eväd lee  lugõttu ’nem fognak olvasni’

 
Kijelentő mód, kezdő: jelen idő
 

Sg.      1. en nõõ lukõma ’nem kezdek olvasni’
           2. ed nõõ lukõma ’nem kezdesz olvasni’
           3. eb nõõ lukõma ’nem kezd olvasni’
Plur.    1. emmä nõõ lukõma ’nem kezdünk olvasni’
           2. että nõõ lukõma ’nem kezdetek olvasni’
           3. eväd nõõ lukõma ’nem kezdenek olvasni’

                                                                      
Kijelentő mód, kezdő: múlt idő
 

Sg.      1. en nõiznud lukõma ’nem kezdtem olvasni’
           2. ed nõiznud lukõma ’nem kezdtél olvasni’
           3. eb nõiznud lukõma ’nem kezdett olvasni’
Plur.    1. emmä nõiznud lukõma ’nem kezdtünk olvasni’
           2. että nõiznud lukõma ’nem kezdtetek olvasni’
           3. eväd nõistu lukõma ’nem kezdtek olvasni’

 
(Megjegyzés:
Az egyes igeragozási alakok nyelvhasználati gyakorisága eltérő, a köznyelvi használat rendszere egyszerűsödést mutat.)

Az ige ragozási típusai

A vót igék zömének többtövűsége, a változatos toldalékolás és a toldalékok többségének illeszkedő rendszere miatt az igeragozási típusok száma nagy.
Az igéknek az igeragozási fajták közötti megoszlása nem egyenletes, vannak igen népes csoportok és alig néhány tagúak is.
Az egyes igeragozási típusok többé-kevésbé – olykori kivételekkel – az I. infinitivus végződése szerint csoportosíthatók. Ezen kívül más-más csoportba sorolhatja az igét az alaptőnek a tővég előtti szótagja is.
Az egyes típusokat az igék I. és II. infinitivusa, valamint a cselekvő kijelentő módbeli jelen idejű és 1. múlt idejű egyes szám 3. személyű alakjai írják le.
A további lehetséges toldalékolású igealakok kikövetkeztethetők a példaigének az előzőekben részletezett teljes ragozási sorai alapján.
 
I. igeragozás

saavva            ’kap’ saama saab sai
juvva ’iszik’ jooma joob jõi
müvvä ’árul’ müümä müüb müvvi
lüvvä ’üt’ löömä lööb lei
jäävvä ’marad’ jäämä jääb jäi
võďďa ’tud, képes’ võima võib võiz
viďďä ’elhoz, elvisz’ veemä veeb vei

 
II. igeragozás

kuttsua ’hív’ kuttsuma kutsub kuttsu
tšüsüä ’kérdez’ tšüsümä tšüzüb tšüsü
tõhtia ’enged’ tõhtima tõhib tõhti

 
III. igeragozás

alkaa ’elkezd’ alkama algab alkõ
takua ’ver’ takoma tagob takõ

 
IV. igeragozás

õssaa ’vásárol’ õssama õsab õssi
lukõa ’olvas’ lukõma lugõb lutši (tš/ď)

 
V. igeragozás

murtua ’összetörik’ murtuuma murtuub murtu
väntüä ’forog’ väntüümä väntüüb väntü

                                                          
VI. igeragozás

laulahtaa ’elénekel’ laulahtaama laulahtaab laulahtii
lentää ’repül’ lentäämä lentääb lentii

 
VII. igeragozás

laskõuta ’leereszkedik’ laskõuma laskõub laskõuz
eittäütä ’ijedezik’ eittäümä eittäüb eittäüz

 
VIII. igeragozás

imetellä ’csodálkozik’ imetteemä imetteeb imetteli
jutõlla ’beszél’ juttõõma juttõõb juttõli
bõrisa ’dörög’ bõrizõma bõrizõb bõrisi
pesä ’mos’ pesemä pezeb pesi

 
IX. igeragozás

mäšetä ’kever’ mäššäämä mäššääb mäššäz
pöllütä ’porol’ pöllüämä pöllüäb pöllüz
tšiuzõta ’kínoz’ tšiusaama tšiusaab tšiusaz

 
X. igeragozás

apata ’megsavanyodik’ appanõma appanõb appani
eetä ’előrehalad’ etenemä eteneb eteni

 

A főnévi igenevek

A vótban kétféle főnévi igenév létezik.
Az I. infinitivus alapalakjában a voltaképpeni főnévi igenév.
Ezt az I. infinitivust pédául az ’akar, szeret, óhajt, kell, muszáj’ stb. jelentésű igéknek a tárgyaként használja a vót nyelv.
Az I. infinitivus toldaléka:
-taa, -tää, -ta, -tä, -a, -ä, -õ
Példaigénk esetében: lukõa ’olvasni’
Példa a használatra: tahtoman lukõa ’olvasni akarok’
 
Az I. infinitivusnak létezik egy tovább toldalékolt alakja is, amely magyarra leginkább határozói igenévvel fordítható.
Ennek a ragozott alaknak a toldaléka:
-az, -äz, -õz, -ez, -oz, -uz, -üz, -iz, -tõz, -tez
Példaigénk esetében: lukõõz ’olvasva, olvasván’
 
A II. infinitivus az alapalakjával legtöbbször segédigéhez kapcsolódik.
A II. infinitivus toldaléka:
-ma(a), -mä(ä)
Példaigénk esetében: lukõma ’olvasni’
Példa a használatra: nõõb lukõma ’olvasni kezd’
 
A II. infinitivus tovább toldalékolt alakja voltaképpen (abessivusi) határozói alak.
Ennek az alaknak a toldaléka:
-matta, -mättä
Példaigénk esetében: lukõmatta ’olvasatlanul’

A melléknévi igenevek

Az igeragozásban is szerepet játszó befejezett melléknévi igenévnek (participium perfectum) két fajtája van a vót nyelvben, létezik egy cselekvő és egy szenvedő melléknévi igenév.
Ez a vót melléknévi igenévpár gyakorlatilag teljesen megfelel a magyar -t/-ott/-ett/-ött képzős múlt idejű (befejezett) melléknévi igenévnek. A nyelvi rendszeren belüli szerepe is lehet hasonló (melléknévi).
Leggyakrabban az összetett igealakok létrehozásában fordul elő.
 
A cselekvő befejezett melléknévi igenév képzője:
-nnud, -nnüd, -nud, -nüd
Példaigénk esetében: lukõnnud ’olvasott (amit olvastak)’
 
A szenvedő befejezett melléknévi igenév képzője:
-ttu, -ttü
Példaigénk esetében: lugõttu ’olvasott (ami olvastatott)’
 
Több összetett igeszerkezet esetében, amelyeket a vót nyelv a befejezett melléknévi igenevekkel hoz létre, egy ragozási soron belül a cselekvő változatot helyenként a szenvedő változat váltja fel.