A 20. század végén az UNESCO fokozottan veszélyeztetett nyelvekről készült vörös könyve a vótot a kihalás szélére került nyelvként kategorizálta a beszélőinek egészen alacsony száma és a nyelvhasználati terület minimálisra zsugorodása miatt, valamint azért is, mert gyakorlatilag megszűnt a nyelv közoktatás keretében történő továbbadása a gyermekek számára. Ugyanakkor Putyin rendelete, amely Oroszország őshonos nyelveit sorolja fel, a sok tucatnyi nyelv között – azok sorába egy módosítással beemelve – említi a vótot is. A népszámlálások során magukat vót identitásúnak vallóknál a beszélők tényleges száma jóval kevesebb, mivel az is vótnak vallhatta magát, aki a nyelvet nem beszéli.
A vótok jelenleg Északnyugat-Oroszországnak az Észtországgal határos részén, a Szentpétervár székhelyű és a nevében a központi város kommunista elnevezését máig őrző Leningrádi terület Kingiszeppi járásában javarészt diaszpórában élnek. A napjainkig vótnak tekintett szűkebb kistáj (az uszty-luzsszkojei önkormányzat területén) a Finn-öbölnek a Luga folyó torkolati partja mentén a Kuralszki-félsziget és a Szojkinszki-félsziget között húzódik. A Luutsa vagy Luuditsa nevű település (oroszul Luzsici) lakosai között akad még több, magát vótnak valló, illetve köztük részben az anyanyelvét is kissé értő vagy beszélő. Itt van kialakulóban a vótok kulturális és nyelvi centruma, valamint helytörténeti múzeuma. Falujuknak tekintik a vótok Liivtšülä (oroszul Peszki), Rajo (oroszul Mezsnyiki) és Jõgõperä (oroszul Krakolje) községeket is (ezen az utóbbin már az izsor kisebbséggel megosztozva). Ezen aprófalvak lélekszáma mind 100 fő alatti.
Az utolsó – 2010-es – népszámlálás alkalmával 64 fő vallotta magát az összoroszországi összeírásban vótnak. Közülük 50 fő állandó lakóhelye már város volt, és a „vót” falvakban helyben élők – főleg idősek – száma már mindösszesen csak 14 személy. Az azóta eltelt években elhalálozások következtében ez a szám akár vészesen tovább is apadhatott. Ugyanakkor a világháló közösségi oldalain működő vót fórumokon sokan vesznek részt az anyanyelv legalább részleges őrzésének szándékával.