A vótok története

Az észtekével rokon nyelvet beszélő nép elődeinek a nyoma már a Kr. utáni első évezred közepétől felfedezhető. Az ezt követő századokban települtek a vótokra az első szláv törzsek.
A Kr. u. 859-ből származó novgorodi alapító iratban a csúd elnevezés a fejedelemség területén élő balti-finn népek közös összefoglaló neve lehetett, és közéjük értendők a vótok is.
Két évszázaddal későbbről (1069-ből) való a „vod” név első említése, mint a Novgorod ellen szövetkező nép neve, amelynek seregei egyébként vesztesen jutottak ki a harcokból.
Utóbbi következtében a novgorodi fejedelem befolyási övezetébe kerültek át, és ezért a 12. századtól már az ő szövetségeseként vonultak a harcokba.
Szétszóródásuk, asszimilálódásuk viszonylag korán, a 15. századtól elkezdődött. A lett földre hadifogolyként a Német Lovagrend által ekkor hurcolt vót csoport a helyiek számára orosznak számított, és ezért is egyre jobban felgyorsult az ellettesedésük.
A Novgorodot magához csatoló Moszkvai Fejedelemség Vótföldet ugyan még önálló közigazgatási egységeként kezelte, ám birodalma keleti határainak védelmére szinte azonnal nagyszámú vótot deportált az ország túlsó végébe.
Amikor pedig a 17. század során egy évszázadnyira Vótföld Svédország része lett, sok vót önként menekült át orosz fennhatóságba. Később, a svédeket legyőzve, amikor Nagy Péter cár megalapította Szentpétervárt, annak környékéről nagyobb számú vót népességet deportált Kazany vidékére.
Végül a 19. század közepére a vótok vótföldi lélekszáma már alig haladta meg az ötezret, a szovjet idők kezdetére pedig ez a szám egyezer közelébe csökkent.
A megmaradtak teljesen az orosz kultúrkör hatásában éltek. A szovjet kolhozosítás pedig szinte tökéletesen felszámolta a hagyományos életük minden alapját, ezért a nép fennmaradó része zömében a városokba települt, és ott végképp eloroszosodott.
Sztálin különböző intézkedései mellett a népfogyásban fontos szerep jutott annak is, hogy a II. világháborúban Vótföld gyakorlatilag a német-szovjet harcok egyik legfrekventáltabb területévé vált. A németekkel együtt harcoló finnek visszavonuláskor sok vótot finn földre is áttelepítettek. A II. világháború idején a szűkebb hazájában összeszámolt alig félezer vót az ezt követő jó fél évszázadban az ötödére csökkent.
Az évszázadok során tehát hatást gyakoroltak a vótokra szláv, germán és balti népek is, és a hatásgyakorlásból nem maradtak ki a legközelebbi rokonok, észtek és finnek (s utóbbiak ingermanlandi csoportja, az inkerik) mellett főképpen az izsórok sem.