A vótok kibenléte

Saját elnevezésük: vad’d’a, vad’d’alain. A vótok neve a legelfogadottabb elmélet alapján egy „ék” jelentésű szóból származik. Az elképzelés szerint a népcsoport tagjai vagy a hitvilágukból eredően, vagy a csatákban való megkülönböztetésül ék alakú foltot viseltek a ruhájukon. Ez az etimológia nem szokatlan, a lappok elnevezése a skandináv nyelvekben ugyancsak „folt” jelentésű.
A vótok egykor legutóbbi lakóterületükhöz képest annak többszörösét benépesítették. A Narva folyótól keletre északon a Ladoga-tóig, délen Novgorod városáig ismeretesek voltak. A két nézet, amely szerint a vótok vagy keletebbre húzódott észt törzsek, vagy pedig a vótföldi ősnépek keveredéséből kialakult önálló nemzetiség utódai, egymással akár össze is egyeztethető.
A finnségi nyelvek körében egymás kölcsönös érthetősége ténylegesen nagyfokú, a számottevőbb nyelvtani, alaktani és szókincsbeli eltérések esetén azonban indokolt ezek önálló nyelvként való kezelése, főleg akkor, ha ennek tudata az adott népcsoportban is erős. Márpedig a vótok – pontosabban élő és közülük többen nyelvük visszatanulására készülő leszármazottaik – magukat önálló finnugor népnek tekintik nemcsak etnológiai, hanem nyelvrokonsági tekintetben is.
Ezek alapján ebben a kötetben a vót nyelv teljesen önálló balti finn nyelvként jelenik meg. A kis balti finn nyelvek között egyébként a vót is azok közé tartozik, amelynek önállóságát gyakorlatilag nem vonják kétségbe, ellentétben több társával, így például a szomszédos izsórral.