A vót nyelv

Egy ilyen vázlatos összefoglalásnak nem feladata, hogy a vót nyelvnek a sokak által vitatott tágabb urál-altáji nyelvcsaládba, netán a még többek által vitatott nosztratikus makronyelvcsaládba való tartozását mérlegelje.
A terjedelem azt sem engedi, hogy kitérjek az areális kölcsönhatásoknak uráli-paleoszibériai, valamint finnségi-balti-szláv ma már kézenfekvő tényeire.
A vótok nyelvi rokonságait is a nyelvrokonságot megalapozó legfőbb ismérvek: 1. a több jelentős tekintetben fennálló szerkezetbeli hasonlóság; 2. az alapszókincs nagyobb számú egyezése; 3. a külön fejlődés nyomán érvényesülő szabályos hangmegfelelés következetessége alapján ítélhetjük meg.
Az előzőek alapján az egy nyelvcsaládba sorolt nyelvek között nem feltétlenül kell fennállnia a nagyfokú vagy a részbeni kölcsönös megérthetőségnek sem.
Minden az előzőektől eltérő rokonítási törekvés kívül marad a nemzetközi nyelvtudomány elismert határain. Másfelől a nyelvrokonsággal foglalkozó nyelvészet nem tagadja annak jogosságát, hogy a népek etnikai, antropológiai stb. rokonítása más kapcsolatok felismeréséhez is vezethessen.
Az általánosan elfogadott besorolás szerint a vót nyelv uráli nyelv, s mint ilyen közeli rokonságban áll a finnugor, távoli rokonságban a szamojéd nyelvekkel, egyes feltételezések szerint a jukagir nyelvvel is.
Az uráli nyelvek körében a vót nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, s mint ilyen közeli rokonságban áll a finn ág nyelveivel, a legtávolabbi rokonságban az ugor ágéval (köztük a magyar nyelvvel).
A finnugor nyelvcsaládon belül a vót nyelv a finn nyelvághoz tartozik, s mint ilyen közeli rokonságban áll a balti finn (másképpen finnségi) nyelvekkel, s távolabbi rokona a permi, a volgai és a lapp nyelveknek.
A finn nyelvágon belül a vót nyelv a balti finn nyelvek déli csoportjához tartozik, amelyen belül a legközelebbi rokona az észt nyelv, de sok a közös vonása az izsór nyelvvel is (noha a balti finn nyelvek megközelítőleg éppen a Luga folyó vízgyűjtő területén választhatók szét északi, illetve déli csoportra).
I. Az északi csoport nyelvei:
1. finn – ezen belül többek által önálló nyelvváltozatként elfogadva: a) kven, azaz norvégiai finn; b) meänkieli, azaz svédországi finn; c) inkeri, azaz oroszország-ingermanlandi finn; 2. karél – ezen belül többek által önálló nyelvváltozatként elfogadva: a) olonyeci; b) lűd; 3. vepsze; 4. izsór.
II. A déli csoport nyelvei:
1. vót; 2. észt – ezen belül többek által önálló nyelvváltozatként elfogadva: a) szetu; b) vöru; 3. lív.
Államalkotó nemzetek nyelve a finn, illetve az észt. Az Orosz Tudományos Akadémia Karéliai Központjában működő Nyelvészeti, Irodalmi és Történeti Intézet tevékenysége nyomán biztató a karél, illetve a vepsze nyelvek továbbélési esélye.
Az egykor Lettországban (Livónia tartományban) honos és kihalt lív nyelv felélesztésére egyelőre csak erőtlenebb törekvés mutatkozik, annak ellenére, hogy a lett alkotmány a lettek mellett a líveket is államalkotó népnek ismeri el.
Vitalij Csernyavszkijnak köszönhetők azok a nyelvkönyvek, amelyek közül az egyik tárgya az izsór, a másiké pedig a vót nyelv. Mivel ez utóbbiak gyakorlatilag a végleges kipusztulás határára érkeztek, ezek a kötetek az öntevékeny visszatanulás célját szolgálják. Ebben a szándékban sokat segít Tatyana Agranat, Jekatyerina Kuznyecova és Tatyana Jefimova nyelvészeti és nyelvpolitikai munkássága is.
Esélyt ad a vót nyelv reneszánszának pl. az olyan nyelvi kurzus is, amelyet Mehmet Muszlimov tanári irányításával Szentpétervárott tartottak. Megemlítendő, hogy vót nyelvi szemináriumokat finn, észt, magyar, orosz és német egyetemeken is szerveznek, ami a vót identitásukat nyelvismerettel is bővíteni akaró vótföldieknek további inspirációt adhat.
A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek legfőbb közös jellegzetességei közül a vót nyelvet is jellemzi:
  1. a nyelvtani viszonyoknak alapvetően utótoldalékok ragasztásával (agglutinációval) való kifejezése;
  2. az előbbi alapján nagyszámú toldalék megléte;
  3. a névszói viszonyok kifejezésére számosabb nyelvtani eset használata;
  4. a névszó nemek és/vagy osztályok nélkülisége;
  5. a jelzett szónak alapesetben a jelző általi megelőzése;
  6. a mennyiségjelző számnév után a főnév többesítő egyeztetésének elmaradása;
  7. a „habeo” típusú ige hiánya;
  8. a birtoklásnak határozós szószerkezettel való kifejezése;
  9. a helyhatározós esetek úgy nevezett hármas rendszere;
  10. a magánhangzó-harmónia tettenérhetősége.
     
    A finnugor nyelvcsaládhoz tartozó egy vagy több nyelvben is mutatkozó jellegzetességek közül a vótból hiányzik:
  11. a birtoklást kifejező névszótoldalékok használata;
  12. a határozott és a határozatlan névelő tényleges kialakulása.
     
    A finnugor nyelvek általános jellemzőin túl a balti finn nyelvcsoport nyelveinek számos egyedi sajátossága alakult ki, amelyek közül a vótban is fellelhető:
  13. az úgy nevezett fokváltakozás gyakorisága;
  14. a „tisztán” névszói állítmány hiánya;
  15. az elöljárószók és névutók kiterjedt – eltérő eseteket vonzó – rendszere;
  16. a hajlító (flektáló) jelleg részbeni megjelenése;
  17. a kétféle infinitivus megléte;
  18. az összetett igeszerkezetek többfélesége és gyakori használata;
  19. a tagadó ige alkalmazása.
A vótnak két alapvető nyelvjárása volt: a nyugati és a keleti. Ezeken belül egykor szinte falvanként adódtak helyi nyelvi sajátosságok. Ezek gyakorlatilag területi alváltozatként is elkülöníthetők voltak.
A ma még leginkább beszélt Luutsa községi és környékbeli változat a nyugati nyelvjárássziget része.
A keleti nyelvjárás szerepét vesztette, Csernyavszkij a visszatanulásra ajánlott nyugati nyelvjárásra épülő kötetéhez azonban rövid keleti nyelvjárási alaktani függeléket is csatolt.
További két nyelvjárás léte már csak emlékezetben él, és ezek jelentősen eltértek az uralkodó nyugati dialektustól.
Közülük az egyik a Lettországba hurcolt vót hadifoglyok külön fejlődött változata volt.
A másik speciális nyelvjárást az izsór területen szigetszerűen élő vótok beszélték, és erre a típusra kifejezetten nagy hatással lévén az izsór, ez a változat szinte átmenetet jelentett a déli és északi balti finn nyelvek között.