A vót kultúra

Július második felének valamelyik hétvégéjén központi falujukban ülik a vótok hagyományos ünnepüket, amely nemcsak ennek a falunak, hanem az egész vót közösségnek a fesztiválja. Jó találkozási alkalom ez a vót ügy önkénteseinek, a vót nyelv kutatóinak és a helyi lakosoknak is.
A hagyományok felélesztése mellett 2003-ban az összegyűltek körében itt vonták fel először a zászlójukat, itt mutatták be a címerüket, és itt hangzott fel a himnuszuk is.
A vót zászlót az annak két felső sarkából az alsó oldalának középpontjába tartó egyenesek osztják három részre. A két szélső derékszögű háromszög színe kék, a középső háromszögé fehér (heraldikailag pontosabban ezüst). Ebben a fehér mezőben egy vörös kereszt található, melynek szárai azonos hosszúságúak, a szárak vége pedig stilizsált lándzsahegy. A címerpajzs tulajdonképpen a zászló színeit és jelképét függőlegesre nyújtott alakban megismétli.
A Vót Kultúra Társasága az új évezredben Jekatyerina Kuznyecova szerkesztésében www.vadjamaa.narod.ru/index_eng.html domaincímű honlapján tájékoztatja a nagyvilágot a kis néptöredék túlélési szándékáról és ennek érdekében folytatott tevékenységéről. Ezzel párhuzamosan érhető el a Világhálón a Tatyana Jefimova által gondozott másik honlap, a http://vatland.ru domaincímű.
Kis számban már vót nyelvű gyermekkiadványok is megjelentek (pl. a Vad’d’a krazgõttavõ cirja és Vad’d’a paperi lello címűek). Ugyancsak az egyesület a gazdája az orosz nyelvűsége mellett nyomokban már vót részleteket is tartalmazó újságnak, a Maaväci címűnek.
A modern korszellemet tükrözi, hogy a „Vad’d’a tšeeli. Vatjaa sana päivässä” néven formálódó közösség rendszeresen oszt meg nyelvi ismereteket a Facebook-oldalán.
Hasonlóan meglepő fejlemény, hogy a Leningrádi Terület Őshonos Népeinek Központja által fenntartott Koukku-Joukku Filmstúdió a területi önkormányzat utasítására Jyrci da Mato címmel vót nyelven is megszólaló mesefilmet készített. A „Водь. Возвращение домой” című filmalkotás pedig összorosz fesztiválon is bemutatkozott.
Irodalmi nyelvük kidolgozására sokáig sor sem kerülhetett. Írásbeliségüket évezredünk elejére sikerül megalapozniuk, a véglegesítés folyamata talán lezárulóban van. Számottevő szépirodalmi művük eddig nem született. Rendkívül gazdag viszont a népdal- és a népmesekincsük.
Hogy a vótok nem ismeretlenek a világ előtt, az elsősorban az észt finnugrista professzor, a tartui Paul Ariste (1905-1990) nagy érdeme. Gyakorlatilag fiatal korától haláláig több mint hatvan esztendőn keresztül gyűjtötte, rendszerezte és közölte a vótok hagyományait, népdalait, népmeséit, közmondásait.
Anyaga jellemzőinek jó összefoglalását adta Szabó László magyar finnugrista, aki egyébként a vótok világával és nyelvével a helyszínen személyesen is ismerkedett, ennek alapján megalkotva a vótokról szóló hazai tudományos anyag mindmáig meghatározó részét (az idézetek tőle származnak).
Ariste ötven-hatvan évvel ezelőtti gyűjtései során „az énekmondók kisebb része el is tudta énekelni a közölt dalt, nagyobb része csak a szöveget tudta”. A lejegyzett dalszövegek egyben néprajzi dokumentumok is, hiszen főleg az ünnepkörök vót hagyományaihoz kötődnek, azokról szólnak. „A vót dalokat tartalom és műfaj szempontjából így osztályozhatnánk: siratóénekek, lakodalmi dalok, varázsigék, gyermekdalok, balladaszerű, epikai maggal rendelkező dalok, a természethez közelálló ember rövid, lírai megnyilatkozásai...”
A hosszuk szerint a néhány sorostól a több strófásig terjedő dalok témájuk és szövegük szerint a rokon és a szomszédos népek körében legtöbbször hasonlóan jelennek meg, de vannak sajátosan vót témák és szövegek is. „Nem lehet pontosan megmérni, hogy a vót dalok kialakulásában mekkora szerepet játszottak a kétnyelvű falvak és a szomszédos falvak nem vót lakosságának népdalai. Az orosznál nagyobb jelentőségű az izsór hatás. Különösen vonatkozik ez a Jőgőpera faluban feljegyzett dalokra. Jőgőpera kétnyelvű nagyközség volt: lakóinak nagyobb része vótul, kisebb része izsórul beszélt.”
Hasonló jellegzetességekkel írható le a népmesekincs is. „A mesék témája többnyire sajátosan vót, de találunk bennük sok nép meséiből ismert motívumokat is. Rendszerint azonban sajátosan vót formában bukkan elénk a nemzetközi mesemotívum is.”
Ennél jóval lényegesebb azonban az a tény, hogy „a vót mesékben a nemzetközi mesemotívumok mellett találunk néhány olyan mesei elemet is, amely más népek meséiben ismeretlen vagy kevésbé ismert. Ilyen a hold és a leány története, amely szerint a holdfényben vizet vivő leányt magához vette a hold; ezért látni a teliholdban az álló leányalakot a vödrökkel. Ilyen az asszonyrabló medve története; mely azzal végződik, hogy az asszony megszökött ugyan a medve barlangjából, de gyermeke született tőle.”
A közmondások körében soknak a „mondanivalója nemzetközi... Más közmondások megfelelőit már nehezebben vagy egyáltalában nem találjuk meg más népek közmondásai között.”
A vót hitvilágban a legfontosabb szerep a szent forrásoknak jutott már a kereszténység felvétele előtt is, így az erdei források máig élő tiszteletében a természetvallás és a pravoszlávia keveredik.